Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Félelem nélkül

egyenjogúságot, még akkor sem, ha ezt a törvény külön nem hangsúlyozza. Ezek után vitathatatlan, hogy a nemzetiségeknek mint a nemzetekkel azonos társadalmi csoportoknak joguk van saját életüket s annak sajátosságait önállóan és önigazgatási szerveik útján fejleszteni. Sajnálatos, hogy azokat a sorokat, amelyek az e kérdés körül felmerülő mindennemű kétséget eloszlatták volna, kihagyták az alkotmány törvényből. Ám az önigazgatás elvével is úgy vagyunk, mint az önrendelkezés elvével; ez a jog ugyanúgy akkor is megilleti a nemzeteket és a nemzetiségeket, ha azt az ország alkotmánya külön nem szögezi le. Lényeges változtatás érte a második cikkelyt is. Az eredeti szövegezés szerint a nemzetiségeknek létszámuk arányában kell képviseletet nyerniük a politikai szervekbe (...) és valamennyi állami szervben, egyenjogúaknak kell lenniük a gazdasági és kulturális életben. Ezt a mondatot az utolsó pillanatban homályossá tették és látszólag megnyirbálták. A törvény azt hangsúlyozza, hogy a nemzetiségeket létszámuknak megfelelő képviselet illeti meg a képviseleti testületekben és más választott szervekben. Véleményem szerint azonban azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy az arányos képviselet elvét kár ennyire csűrni-csavarni, mert az egyenlőségből eleve az is következik, hogy a nemzetiségektől a létszámuknak megfelelő képviseletet megtagadni jogsértés volna. A jövőben ennek az elvnek a létjogosultsága nem lehet többé vita tárgya sem a politikai, sem a gazdasági és a kulturális életben. Ez a nemzetek és a nemzetiségek közötti egyenjogúság fent kifejtett elvéből minden kétséget kizáróan következik. Sajnálatos változtatás történt a harmadik cikkely megszövegezésében is. Míg az alkotmánytörvény javaslata szerint biztosítani kellett volna az anyanyelv használatának jogát a hivatalokkal és más állami szervekkel való érintkezésben, addig az alkotmánytörvény harmadik cikkelyének c) pontja lényegesen szűkebbre szabja az anyanyelv használatának jogát, minthogy azt csak az adott nemzetiség által lakott területeken biztosítja. Bár sajnálatos, hogy a törvény szövegét ekként módosították, nincs ok túlzott aggodalomra. Szocialista államunkban nem szabad előfordulnia, hogy valamely központi szerv elutasítsa polgára beadványát csupán azért, 133