Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Lesz-e végre igazi hazánk?

gyelmüket a kétnyelvű feliratok sem. így most már legalább tudjuk. miért tűnnek el fokozatosan Kassán a magyar nyelvű feliratok. Az sem tekinthető a kölcsönös bizalom jelének, hogy a Csemadok Központi Bizottságának tábláját Pozsonyban ismeretlen tettesek leverik a falról, a ligetfalui fehér márvány Petőfi-szobor pedig szintén sokszor panaszkodhatna, ha tudna, hiszen már számtalanszor megcsúfolták és megcsonkították . . . Mindenki számára világos, hogy bizonyos politikusok néhány akadémikussal, nyelvésszel és Matica-vezetővel karöltve még most is arra törekszenek, hogy megszüntessék a magyar lakosság relatív többségét Szlovákia déli részén. Ez volt a célja az utóbbi hetek sajtókampányának, s ezt támogatta a televízió és a rádió is. E körök képviselői attól sem riadtak vissza, hogy meghamisítsák a tényeket, s azt bizonygassák: a magyarok Dél-Szlovákiában elnyomják a szlovákokat. Csak hogy ne legyen béke a magyarok és a szlovákok között. S az előjelek sajnos arra engednek következtetni, hogy a jövőben is számítanunk kell ilyen kirohanásokra. De hát mire jó mindez? Hiszen ha a magyarság, az esetleges újabb megpróbáltatásoktól és hátrányos megkülönböztetésektől tartva, le is mondana nemzetiségéről, és máról holnapra szlovákká válna, mit érne vele a szlovák nemzet? Számban talán gyarapodnék valamelyest, de kérdés, hogy ez megérné-e az áldozatot? Nincs más kiút tehát, mint megbékélésre és feszültségmentes békés együttélésre törekedni nemzetiségi jogaink igazságos és kielégítő rendezésével, hogy ezt az alakuló föderatív, demokratikus és humánus szocialista köztársaságot a magyar nemzeti kisebbség is igazi hazájának érezhesse. ŰJ SZÓ, 1968. augusztus 2., 9. 119