Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Lesz-e végre igazi hazánk?

,.e végre iga« haz

á Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, és mindig kétséges. (Deák Ferenc: Felirati javaslat, 1861. aug. 8.) Az utóbbi hetekben több hír látott napvilágot a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban. Akadt köztük olyan is, amely bizakodással töltött el, de találkozhatunk olyannal is, melyben nem volt semmi köszönet. Itt az ideje, hogy tisztán lássuk, mi is a pillanatnyi helyzet, s a tények tükrében képet alkossunk a várható lehetőségekről. A MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉG SZUBJEKTIVITÁSA Mindenekelőtt vizsgáljuk meg azt az alkotmánytörvény-tervezetet, amely a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldásával foglalkozik. A tervezet 1. §-ának rendelkezése így hangzik: A Csehszlovák Szövetségi Szocialista Köztársaság két egyenjogú testvérnemzetnek, a cseheknek és a szlovákoknak, a csehszlovák államiság hordozóinak föderatív állama. A CSFSZK egyidejűleg az egyenjogú nemzeti kisebbségek és nemzetiségek, a magyarok, a lengyelek, az ukránok, a németek és a cigányok állama. Mit is jelent ez? Vegyük jól szemügyre először is az első bekezdés szövegét, amely leszögezi, hogy a föderatív állam két egyenjogú testvérnemzet, a csehek és a szlovákok állama lesz, egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy ez a szövegezés már régen elvesztette értelmét, hiszen a valóság merőben más. Ezt a mondatot ugyanis csak úgy értelmezhetjük, hogy a magyarok, a lengyelek, az ukrá111