Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A menyasszony
Láng űr az ebédnél mindent pontosan elmesélt a feleségének, hogyan történt, miket mondott Emma, és hogyan mondta, félve vagy vidáman. Lángné derűsen hallgatta. — Hát nem megható ez a gyerek? — kérdezte. — Rokonszenves, szó sincs róla — felelte Láng úr, és az asztal alatt megigazította vasalt nadrágját. — Én nagyon szeretem — folytatta az asszony, és zöld szeme puhán fénylett —, tiszta, becsületes, és mint ember is kiváló. Néha olyanokat mond, hogy megdöbbenek. A múltkor például azt kérdezte, hogy szeretlek-e téged, mert te jóval idősebbnek látszol nálamnál. Ha valaki más kérdi, ízléstelennek tartanám, de ő olyan őszintén érdeklődött, mentesen minden kíváncsiságtól, hogy éreztem, kérdése aggodalomból és abból az erős kívánságból ered, hogy boldog, elégedett legyek. Van megfigyelőképessége, és képzeld, meséket is olvas, könyveket kért tőlem. Adtam is neki, pedig tudod, hogy könyvet nem szoktam kölcsönözni. De őt nem lehetett visszautasítani. Elmondott egy Andersen-mesét, oly meglepő elevenséggel, minden részletre emlékezve, hogy az ámulattól nem tudtam szóhoz jutni. Igazán drága, nemes teremtésnek tartom, és örülök, ha látom szőke, kendős fejét, szemérmes arcát. El is határoztam, hogy karácsonykor valamivel megajándékozom. Már arra is gondoltam, hogy egy feldíszített karácsonyfát küldök neki. Ha csütörtökön megjelenik elmaradhatatlan lompos kutyájával, olyan öröm fog el, mintha távoli, kedves rokonom érkezne. Van valami a szemében, hangjában, egész megjelenésében, ami csak az igaz embereket jellemzi. Ennek a gyermeknek nincsenek titkai; rá lehetne bízni az egész házat, és minden tárgyat a helyén találnál. És ami a legfontosabb, nem tűri a piszkot, személyes ellensége minden porszemnek. Érted te ezt? Láng úr mosolygott, rideg, komoly arca olyan volt, mintha gyűrött lett volna. Ez az ember nem tudott mosolyogni, minden érzelmével és gondolatával a hivatalát szolgálta, és a feleségén kívül alig ragaszkodott valakihez. Igen művelt, széles látókörű embernek tartották a város85