Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Mit is számít ő?... Valami vidám könnyelműséggel, minden figyelmével az őszi táj felé fordult újra. Megteheti, hisz ma ünnepli tizennyolcadik születésnapját. Soha még a természet nem nyújtott számára annyi szépséget, miint imost e kocsi törékeny ablakán keresztül, amely minden acélnál erősebb és ellenállóbb. Látta a domb tetején az erdőt, a sűrű fenyőfákat sárgászöld őszi iköntösben. Magába Itta a színeket, és a tárgyak alakja, helyzete is a szívéig értek. Könnybe lábadt szemmel nézte a napfénytől csillanó kavicsokat, a hervadt, igénytelen fűszálakat, az egyenes vonalú villanydrótokat, a szikrázó üvegszilánkokat, a párolgó szemétdombot egy istálló szomszédságában, az összehordott rőzsét a kert zugában, amelyet majd este meggyújtanák, és az füstöt okádva lángra lobban, egy üres, elhasznált, felfordult éjjeliedényt a kerti pad tövében, egy eldobott, felhasított színarany konzervdobozt, amely valahonnan távoli tájakról, a tengereken át érkezett ide ... Tenger ... annyi esztendőt élt e földön, és soha még nem látta a tengert... Ez azonban különösebben nem fájt neki, osák bánat fogta el... Bánattól elhomályosult tekintettel nézte tovább a fákat, pompázó vörössárga leveleiket, amelyek remegtek az eleven, szabadon nyargalászó szélben. Minden levéltől külön búcsút vett, és a fűszálaikat újra megsimogatta a megszépítő távolságból, ahonnan ninas többé visszatérés. Fent egy madár suhant el, 'kis meleg szárnyait lóbálta az ég alatt, Dávidnak úgy tűnt fel, mintha nelki intene, mintha tőle búcsúzna... Az ég varázslatos halványkék színben feszült felette, tekintetével boldogan ölelte magához a napsugarakkal átszőtt, habkönnyű bárányfelhőket. A tájfestőket csak most értette meg igazán, úgy tetszett, mintha valaki az összes tárgyakról lerántotta volna a szürke leplet, amely eddig fedte őket, és tiszteletére díszkiállítást rendezett, hogy lássa őket igazi mivoltukban. Gyönyörű kacsákat, libákat látott hirtelen, csapatostul érkeztek, kecsesen, farkukat himbálva lépkedtek valami belső zenei ütemre. Egy kis házikó ablakán fiatal lány nézett kifelé, mint aki meg akar győződni arról, vajon kint is minden '578