Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
A halálautóban XLVII A veszteségek ellenére Dávid még mindig hitt és (remélt. A felszabadulás hitétől a fasizmus hosszú uralma sem tudta, nem bírta megfosztani. Még volt a hitének aranyfedezete, élt az anyja, és élteik a nővérei... Élt Náthán a családjával, a kis újszülött fejlődött, Jutka énekelt, mintha a világon minden rendben lenne. Ha már nagyon-nagyon gyötrődött, akkor a kis Jutka ellenállhatatlan bájos mosolyára gondolt, amely ragyogóvá változtatta a >kopár és sivár barakkszobát... Helén elmondta neki, hogy pár nappal ezelőtt razziát tartottak a baralkkokban. Már este volt, egyszerre csak bejöttek a komor képű SS-ek, és felszólították Náthánt, hogy igazolja magát. Náthámban meghűlt a vér, és ki tudja, mi történt volna, ha a kis Jutka fel nem ül az ágyában, és inem ikezd ordítani az SS-legények felé, hogy bácsi... bácsi... Jutka mentette meg őket. Az SS-ek alig pillantottak a hamis iratokra, Jutkának kezdtek udvarolni, és Jutka állta az ostromot. Most is Jutkára gondolt... Néha ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lássa, hogy csókolhassa ezt a csacsogó, bájos gyermeket... El is határozta, hogy este ellátogat hozzájuk ... Gondolatmenetét azonban nem fejezhette be. Az őszi melengető táj egyszerre Összezsugorodott, mint egy léket kapott színes ballon. Az út kanyarulatánál hirtelen egy elegáns, óriási személykocsi tűnt fel, egyenesen feléje tartott, és megállt szorosan a pad előtt. Annyi ideje sem volt, hogy elrendezze riadt gondolatait, a ikocsi ajtaja lökésszerű robajjal kinyílt, és a sofőr durván rákiáltott, hogy igazolja magát. A sofőr hangja kígyósziszegésként hallatszott, noha kí'569