Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
gyót még sohasem hallott sziszegni, mégis ilyennek képzelte el. Tekintetében nem volt sem harag, sem izgalom, Dávidnak úgy tetszett, hogy inkább kimeríthetetlen közöny fészkel benne, mint egy iszapos, zöld mocsárban. A világoszöld szem volt az, ami megborzongatta. Bévülről a hideg rázta, mintha hideg, fagyos rém érintette volna meg meztelen szívét. Ártatlan ember érezheti így magát, ha kezére rakják a hideg aoélbilincset. Akkor már tudta, hogy nincs tovább, nincs menekülés... A világ összes nagy és kis útjai egyszerre szívében futottak össze. Tétova, segítségkérő hang bujkált benne, de ez a hang csak a torkáig jutott el, onnan aléltan visszabukott a mély sötétségbe ... Közben szinte gépiesen engedelmeskedett a parancsnak. Belső zsebébe nyúlt, kihúzta fényképes igazolványát, és átadta a sofőrnek. Az minden megjegyzés nélkül továbbadta a gestapósnak, aki a hatüléses kocsiban tilt, két SS-legény társaságában. Amíg a gestapós az igazolványát nézegette, Dávidnak volt annyi ideje, hogy összeszedje józanságát, eszét, és mentse azt, ami esetleg még menthető. Érezte, hogy arcán megfeszül a bőr, mintha idegen hártya lenne, és noha világosan látta, hogy nincs menekvés, ez a pár pillanat mégis a továbbiak során pontosan megszabta elszánt és döntő magatartását. Miután tudta, hogy a halál hű és kiváló segédeivel van dolga, akik mesterei hivatásuknak és művészei a szakmának, eltökélte, hogy amennyire lehet, igazodik hozzájuk. Kérés, könyörgés itt biztosan nem használ, elsősorban tehát keveset kell beszélnie, sőt még annál is kevesebbet... Nem szabad kapkodnia, nyögnie vagy dadognia... Higgadtan kell viselkednie, amellett szerényen, gyors és kurta feleletekkel kell őket fejbe kólintani, mert egy pillanatnyi tűnődés, halogatás rögtön elvághatja élete fonalát. Mindez villanásszerűen suhant át nyüzsgő agyán, amelyet egyetlen reménysugár sem világított meg. A világ sötétsége zsugorodott össze benne, mintha az élet színei a napfénnyel együtt valami rejtélyes bomlás útján hirtelen eltűntek volna. E súlyos helyzetben a haláltól való émely'570
