Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

hogy képtelen volt szemrehányással illetni őket. Most már nem is volt egyébről szó, csak arról, hogy bizalmatlanok voltak iránta. Mint a tövis, úgy fájt neki -ez a bizalmatlanság. Hogy is bírhatták ki évek óta a titkolódzást... Arra egy pillanatig sem gondolt, hogy őt is, magukat is meg akarták kímélni a rossztól, a kellemetlenségtől. Mégis érezte, hogy becsületesek, hisz annyit dolgoznak. Biztosan Dezsőt is támogatják .. . Ekkor jött rá arra, hogy Dávid a fivérük. Hisz hasonlít rájuk. Szinte érthetetlen, hogy erre eddig nem gondolt... Amikor a megszállás híre egyre erőteljesebben kezdett tért hódítani, Karasz vívódása véget ért. Ugyanakkor Dávid a lányokkal egyetértésben úgy határozott, hogy mindent nyíltan meg kell mondani házigazdájuknak. Tovább nem titkolódzhatnak. A szeredi tábor nem nyújthat többé védelmet, és bár még nem tudta, hogy a tábort feloszlatják, tisztában volt azzal, hogy anyját .feltétlenül ki kell hozni onnan. Máshová pedig nem viheti, imint Kárászhoz. Ezért beszélni kell vele. Mivel a lányok húzódoztak a vallomástól, Dávid vállalkozott, hogy jelenlétükben beszél Karaszszal. így is történt. Egy este Joli lement Kárászért, és anélkül, hogy felesége észrevette volna, intett neki, hogy jöjjön fel. Karasz a szobájukba lépett, és Dávid, mint mindig, ha nagy izgalomban volt, elég folyékonyan és tűrhetően beszélt szlovákul. Azzal kezdte, hogy valami nagyon fontosat és nagyon bizalmasat szeretne közölni vele, nem szívesen teszi, de az ügyet nem lehet tovább halogatni. Arról van szó, nyögte ki végre, hogy ő Jolinak és Lilinek az öccse, hogy ő... Karasz látva vergődését intett neki, hogy hagyja abba, nem fontos, hogy folytassa, mert már mindenről értesült. Örül, hogy végre rászánták magukat erre a vallomásra. Bevallja, bizalmatlanságuk fájt neki... Dávid azt válaszolta, hogy részükről ez nem volt bizalmatlanság. Azzal, hogy megmondták volina kilétüket neki, senkinek sem használtak volna, sőt ellenkezőleg, neki is álmatlan éjszakákat szereztek volna. Most is csak azért határozták el magukat 552