Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

van, és ha vele valami haj történik, családja teljesen támasz nélkül marad. Nem, szó >sem lehet róla. Erre »a kereskedő utolsó érvéhez folyamodott és megmondta, hogy komoly veszélyről már azért sem lehet szó, mert Joli és Lili évek óta laknak nála, és semmi baja inem történt. Senki még csak nem is sejti, hogy zsidó lányok. Karasz szeme-szája elállt az ámulattól, de egyetlen szóval sem árulta el, hogy eddig nem volt tudomása a dologról. Sőt, nyugalmat erőltetve még megkérdezte a kereskedőtől, hogy ő honnan tudja. A kereskedő mosolygott, hogy egy városból valók, és úgy ismeri őket, akár a saját gyermekét. Karaszna'k ennyi elég volt. Nem volt türelme tovább tárgyalni a kereskedővel. Azt válaszolta neki, hogy éppen a lányok miatt nem veheti magához. Nincs helye, már pedig azt semmiképp sem teheti meg, hogy a lányoknak éppen most mondjon fel másnak a kedvéért. A kereskedő szabadkozott, hogy ilyesmire nem is gondolt. Elbúcsúztak egymástól. A kereskedő kínos zavarral ment az útjára, hogy családjának megfelelő helyet keressen, és noha nem volt biztos benne, mégis érezte, hogy súlyos baklövést követett el. Karasz viszont elhatározta, hogy nyíltan beszél a lányokkal, és erélyesen felszólítja őket, hogy minél előbb tűnjenek el a házából. Eltökélt szándéka volt, hogy felmond nekik, és felelősségre vonja őket, amiért becsapták. Chirának is olyan levelet ír, hogy inem teszi az ablakába. Ezzel az elhatározással érkezett haza az esti órákban. Feleségének egy szót sem szólt, hanem egyenesen felment a lányokhoz a padlásszobába. Ott találta ezúttal a kislányait is nagy izgalomban, mert Joli éppen ruhát varrt a kisebbik lánya babájának. Nagyobbik lánykája is ott ült színes ronggyal a kezében, Joli irányítása mellett varrt... A meghitt jelenet megzavarta Kárászt, képtelen volt egyetlen szót is szólni. Haragját, felháborodását, gyötrődését úgy seperte el ez az összhang, mint a fény az éjszaka sötétségét. Napokig kínlódott, viasikodott kétségeivel. Többször is elhatározta, hogy nyíltan beszél a lányokkal, de ahányszor sor került volna rá, mindig annyira erőt vett rajta a részvét, 551