Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
bábán megdermedt a csönd. Homályosan és nagyon erőtlenül arra gondolt, hogy most legalább zavarba hozta az asszonyt, kamatostul visszafizeti neki a vizsgát, amellyel szégyenbe hozta. Látszólag suhanc módjára viselkedett, aki a sérelemért mindenáron bosszút, elégtételt követel, a valóságban azonban vallomása őt hozta zavarba, verejtéket izzadt a teste, kínosan feszengett a székén, nem mert az asszony szemébe nézni, a férfi tekintetét kereste, mint a bűnös, aki bocsánatért esdekel. De Richter tekintete derűs és gondtalan volt, mintha Dávid ötletes tréfát mondott volna el... Ez megnyugtatta, most már tudta, miépt tette meg vallomását a férfi jelenlétében... Önmagát akarta pellengérre állítani. Elviselhetetlennek tartotta fonák helyzetét, amely sokszor alattomosságra késztette ... Titokban, ahányszor csak Richterék lakásába lépett, hő óhaja az volt, hogy az asszonyt egyedül találja. Titokban remélte, hogy egyszer mégis valami történni fog, valami... Leborul az asszony lába elé, csak azért, hogy aztán felemelkedjék, és eljusson az illatos keblekig. Képzeletben mély bűntudattal ugyan, de megcsalta jóindulatú barátját. Az első perctől kezdve elszántan küzdött a rárohanó képek és illatok ellen, ma azonban különösen elviselhetetlennek tartotta ezt a homályos, ikínzó zűrzavart, amely ellen oly hiábavalóan hadakozott. Érezte, hogy tennie kell valamit, pusztítania, robbantania, önmagát kiszolgáltatnia, hogy egyszer és mindenkorra lerázza magáról ezt a bűnös és mégis oly vonzó terhet. Még nem tudta, mit robbantott fel, szerelmét-e vagy a barátságot. Ösztönösen azt is érezte, hogy az utóbbi az elsőt is magába foglalja. A feszült légkörben a robbanást az asszony hárította el könnyedén mosolyogva, azzal a tapintattal, amire csak igazi rokonszenv képes. — És most már nem szeretsz? Dávid megrökönyödött, >az asszony fehér foga olyan ártatlanul villant rá, mintha bölcsőben fekvő bébi lenne, és éppen artistához méltóan, lába nagyujját nyaldosná. Kínos tehetetlenségébe harag is vegyült, mert Richter hangosan felnevetett. 543
