Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

szorítja a virágokat, amelyik a legjobban tetszik neki, azt megcsókolja, és ezáltal a virág hangot kap, és a nagy örökkévalóságban együtt énekel a többiekkel. — Nézd — ezt mesélte Istennek egy angyala, amikor egy halott gyermeket vitt fel az égbe, és a gyermek mintha álmában hallotta volna ... Fried érkezett meg a fiúkkal az esti ima után a templomból. Ida gyorsan elrejtette a könyvet, mert imakönyvön kívül nem volt szabad egyebet olvasnia. Emma pedig megrázkódott, mint akit gyönyörű álomból riasztanak fel, és gyorsan nekilátott megfőzni a vacsorát. Friednek tojásrántottát készített két tojásból és kávét. így hagyta meg Fodorné, és az ő szava parancs volt. Pali meg Ucu hallgatagon itta a kávéját, néha a tojás felé pislantottak, ők is szerettek volna tojást enni, az anyjukra gondoltak, aki már olyan régen távol van, abban a büdös, fehér kórházban, és nem jön, nem jön... Ha itt lenne, akkor ők is kapnának a tojásból, egészen biztos, legalább a kenyérre kenve vékonyan, sárgán... De Fried nyugodtan, szótlanul ette a tojást, elégedett volt, mert jó napot fogott ki, egy téli görénybőrt vásárolt, egészen olcsón. A bőr hibátlan, szőre sűrű, fényes és puha, mint a bársony. Na, gondolta Fried, Istennek, az ő végtelen bölcsességének és kegyelmének köszönhető, hogy útjába sodorta azt a fiatal parasztlegényt. Ida vette először észre, hogy Éva eltűnt. Keresni kezdték a szomszédoknál, a környező utcákon, és Fried nagy izgalmában a kútba is levilágított a kis nyolcas petróleumlámpával. Görnyedt felsőtestével egészen a mélybe hajolt, rövid karját előrenyújtotta a lámpával, és kutató, elszánt tekintettel a mélybe nézett, elkészülve a legrosszabbra. Szinte már látta is a kislányt arccal a mély, sötét vízre borulva. Végül Ida, aki leszaladt az udvarra, hogy a kiskapun át a régi temetőbe fusson — talán ott ül a lányka a korhadt, ledőlt fakeresztek mellett —, a bálban rátalált. Éva tágra meresztett szemekkel állt, és bámulta a duhaj táncosokat. Idát olyan határtalan öröm fogta el, amiért nem kellett éjjel a temetőbe mennie, hogy elfelejtette Évát megcsípni 48