Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

tem magukat, ha rájuk akadunk, akkor jaj maguknak, mert a hatósági közegeket nem lehet büntetlenül félrevezetni. Elmúltak már azok a kapitalista idők, amikor a zsidók nyakra-főre felelőtlenül becsaphatták a népet. — Mi nem csaptunk be senkit — válaszolta Feri hévvel —, jól tudod te is, hogy asztalosok vagyunk, és minden harapás kenyérért megdolgozunk. — Te engem ne tegezz — köpte feléje felháborodottan a gárdista. — Iskolatársak voltunk. — Csak voltunk, ezt jegyezd meg magadnak — emelte fel a hangját fenyegetően. — Bocsásson meg, nem akartam megbántani. Feri hangja őszintén csengett, ezt a gárdista is érezhette, mert látni lehetett rajta, hogy a felelettel meg van elégedve. Dávid azt is észrevette, hogy elégedettségében kabátját kétoldalt kissé meghúzta, hogy jobban feszüljön rajta az új egyenruha, és emelje hivatalos méltóságát. Mozdulata, arca, tekintete nagyon ismerős volt Dávidnak, csak a hangja volt idegen... Nem tudta, hol találkozott vele, Feritől most nem merte megkérdezni a nevét... Kutatott, keresett az emlékezetében... Határozottan tudta, hogy már beszélt vele, sőt azt is érezte valahol emlékezete mélyén, hogy valami nagyon fontosat őriz róla ... A gárdista kijelentette, hogy házkutatást fog tartani. Először az ágyakat kell megnéznie ... nem egy házban igen csinos elrejtett zsidólányokra akadt, akik ezelőtt bizony szóba se álltak vele... Szavát tett követte, szétdobálta a párnákat, a dunyhákat... A fivérek tanácstalanul egymásra néztek... A fagyos, dermedt csendben arra gondoltak, miképpen ajánlják fel neki a pénzt, még mielőtt a szekrényig jut... Barit különösen az kínozta, vajon Joli kibírja-e összeroppanás nélkül ezt az idegtépő kínzást ... Valamennyien érezték, hogy minden perc döntő jelentőségű ... Időt kell nyerni... Dávid agya józanul, tisztán működött... Szeme oly könyörtelenül rögzítette a gárdista minden mozdulatát, akár a legfinomabb fényképezőgép lencséje... Látta azt is, hogy a hirtelen termé396