Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
elsőnek, noha ő is meglepődött, hogy legkisebb öccse e néhány év alatt ilyen nagyra nőtt, de szemében, Dávid nagy kék szemében nyomban felfedezte azt a változatlanul világító hűséget, amely értelemről és szenvedésről tett tanúságot. — Dávid! — kiáltotta el magát. Abban a pillanatban Ernő és Feri felpattant ültéből, és a rozoga szekrény is kinyílt. Ezúttal úgy tűnt, mintha a szekrényajtó meglepetésében elfelejtett volna nyikorogni. Feri, Ernő széles öleléssel szorongatták magukhoz, a szekrényben kuporgó Joli pedig, aki nyilván most próbálta ki rejtekhelyét, hogy meddig bírja ki benne, mintha szárnyakat kapott volna, úgy repült Dávid felé, a sírás és hangos nevetés vegyes zavarával. Ölelgette, csókolgatta, és sűrű könnyeivel, amelyek a szekrény Iimlomjai között gyűltek benne össze, összemaszatolta a család kedvencének, legfiatalabbjának arcát. Joli volt az egyetlen, aki nyíltan tudott szeretni a családban. Nem rakott féket érzelmeire. A szeretet áradatának szabad utat engedett, és Dávidnak ez nagyon jólesett ... Ez a szívből jövő áradat elsodorta Jehovát, a vigasztalan egyiptomi menekülés képét. Űjra a jelenben élt, és minden érzékszervével magába itta, magába szívta a viszontlátásból eredő meghitt összhangot. Joli sírástól és nevetéstől reszkető hangja nem zavarta... mert kedves volt neki minden életmegnyilvánulás, amely a vélt helyrehozhatatlanságból utat talált hozzá. Megnyugodott, újra felfedezte a fegyelmezett Bari kedves mosolyát, amint félrevonult, és a háttérből figyelte testvéreit, akik most kérdésekkel rohamozták meg Dávidot. Egyik a másik szavába vágott, és Dávid bólogatott vagy felelt gyors távirati stílusban, mint akinek nagyon sürgős a dolga... Noha Joli több ízben hangoztatta: — Mennyire megnőttél! — Dávid uralkodott magán, nem érzékenyült el, éberen szem előtt tartotta küldetését. — Hol van Lili? — kérdezte, mihelyt a kedélyek kissé lecsillapodtak. — A szomszéd padlásán rejtőzik — válaszolta Feri. — Felvittünk egy szalmazsákot, azt hittük, Joli is ott marad. 393
