Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
A gárdista rápillantott a papírra, és már intett is, hogy kövesse. A többi utas iratait meg sem nézték. Amíg felvette a felöltőjét és összeszedte szegényes cókmókját, már tudta, hogy baklövést, súlyos hibát követett el, mert ha nyugton marad, talán nem is igazoltatják, és egyenesen hazautazhatott volna. Amikor leszállították a vonatról, könnyű táskáját, melyben mindössze egy ing, zsebkendő és egy kis ennivaló volt, úgy cipelte, mintha legalábbis egy mázsát nyomna. Amint a hűvös, tiszta levegőn kissé magához tért, látta, hogy már Poprádon van. Ez kissé megnyugtatta. Az állomás hajnali várótermében aztán kiderült, hogy nem ő volt az egyedüli, akit leszállítottak a vonatról. A sarokban, ahová terelték, már több sorstársa várta, akiket egész éjjel itt tartottak. Halk suttogás fogadta. A hang, a szó nem volt idegen előtte. A szakállas arcok sem voltak idegenek. Soha suttogásban ennyi gyűlölet és rettegés nem gyűlt össze, mint itt ebben a hajnali csoportban. A vigasztaló az egészben az volt, hogy amint meglátták, úgy fogadták be kis, szűk körükbe, mint egy távoli rokont. Ügy beszéltek vele, mintha tegnapi beszélgetésüket folytatták volna. Nem volt titkuk ... keservesen nyílt volt a mondanivalójuk ... Dávid keserűen állapította meg magában, hiába vigyázott az úton, hogy ne tárgyaljon senkivel zsargonul, sorsát nem kerülhette el. A maga zsargon adóját le kell rónia, ettől nem menekülhet meg. Itt nem használ semmi óvintézkedés. A helyzetbe mégsem tudott belenyugodni... A hírek, amit a kis csoportban szerzett, lesújtóak voltak. Amint mondták, már a hajnali órákban, a zsidó húsvét előestéjének napján megkezdték a lányok szedését. A két fiatal, csinos lány szája szederjessé vált a rémülettől. Néhány fiatalember arra gondolt, talán meg lehetne vesztegetni a két gárdistát, akik őrizték őket... Óvatosan tárgyalni kezdtek velük. Csupán a két lányról volt szó... Dávid azonban nem volt hajlandó bevárni a tárgyalás végét. Keresett, kutatott valami módot, hogy észrevétlenül meglógjon. Erre azonban semmilyen alkalom nem adódott, 383
