Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

s a többiek is figyelmeztették, hogy ne kövessen el ostobaságot, mert könnyen lehet, hogy mindannyian ráfizetnek. Hiába mondta nekik, hogy két húgát kell megmentenie ... Csak egy ősz szakállú öreg állt melléje, és azt mondta, ha módot talál a menekülésre, meneküljön. Dávid megtalálta rá a módot. A váróteremben néhány perc múlva Hospodár Fero szálas alakja jelent meg, aki Barival egyidős volt, és vele együtt érettségizett. Dávid most már nem teketóriázott, elkiáltotta magát: — Pán Hospodár! Hospodár nem ismerte meg Dávidot, és miután a gárdista nem engedte meg, hogy beszélhessenek, Dávid újra elkiáltotta magát: — A Keller Bari öccse vagyok. Hospodár Fero akkor már mosolyogva bólogatott, mint aki ráismert, és nem tágított a gárdista mellől addig, amíg meg nem engedte, hogy beszélhessen Dáviddal, aki elmondta, hogy jogtalanul szállították le a vonatról, mert van utazási engedélye. Meg is mutatta a névre kiállított nyomtatványt. — Add ide a papirost, majd én elintézem. Dávid habozás nélkül átadta egyedüli fegyverét. Tudta, hogy Hospodár Fero nem hagyja cserben. Am a percek egyre szaporodtak, negyed-, majd félórává nőttek, és Fero még mindig nem jött vissza. Rettenetesen elhagyatottnak érezte magát. Egyetlen vigasza volt, hogy közben az egyik gárdista megpuhult, és ezer korona ellenében hajlandónak mutatkozott szabadon bocsátani a lányokat. A csoportban megindult a gyűjtés, Dávid is hozzájárult ötven koronával, noha nem kértek tőle. Már-már arra gondolt, hogy ő is lefizeti az ötszáz korona titkos adót, amikor fél óra múltán Hospodár Fero megjelent egy újabb írásos paranccsal, hogy Dávid tovább utazhat. Az öröm, a felszabadulás boldog hulláma borította el. Miközben lobogtatta a papirost, hálálkodva szorongatta Fero kezét. Ferónak még sürgős dolga volt a városban. Magára maradt. Ekkor újra elkomorodott, arra gondolt, mit ér az újabb papiros, hisz bármelyik gárdista letartóztathatja. így esett egyik végletből a másikba, hullámból 3 84