Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
Mintha már nagyon régen nem lett volna otthon, és mintha nagyon messziről érkezett volna, úgy ujjongott a szíve, és egész lénye újra ismerkedett az ismert tárgyakkal és környezettel, újra felfedezte anyja varázserejét, amely az emberi méltóságból fakadt, és amely ezt a szegényes, szürke konyhát a nagy világégés közepette, a fasizmus szörnyű időszakában pótolhatatlan otthonná avatta számára. Már akkor érezte, hogy ezt az együttlétet az anyjával le kell rögzíteni, maradjon meg benne örökre ez a kép, legyen iránytű és követendő példa számára anyja fáradhatatlan tevékenysége. Otthonát akkor semmi pénzért, kincsért el nem cserélte volna, kastélyért oda nem adta volna ezt a konyhát, és naivan, szinte gyerekesen arra is gondolt, hogy egy gazdag, szép, felékszerezett mamáért oda nem adná ezt a törődött, hosszú ruhás asszonyt, akinek minden figyelmét lekötötte, körülötte forgott, mintha ő lett volna a világ közepe, vajjal kente meg a szelet kenyeret, oly szakavatott mozdulatokkal, amelyek fölértek a legszebb áldásosztó szertartásokkal. Ö, jó volt lerögzíteni a perceket, jó volt mindezt mélyen a szívébe vésni, jó volt örülni .még a görbe törzsű eperfának is, mert ami ezután következett, nemcsak a tavasz megcsúfolása volt, de egyben az évezredes emberi kultúrának és haladásnak sárba, szennybe tiprása. Soha ilyen tavaszt ember még meg nem élt. így hitte Dávid, aki nem tudta, mi történik, milyen borzalmak zajlanak le a keleti fronton. Nem is tudhatta, mert a tátott szájú fasiszta borzalom elnyeléssel fenyegette mindazt, ami képzeletét együvé forrasztotta, ami az életet jelentette számára, és minden idegszálával úgy kellett küzdenie ellene, mint az egykori Dávidnak az óriás Góliát ellen. De a harcnak még nincs vége, gondolta kissé elkábultam az őszi napsugártól. Ha vége lesz, és életben marad, a győzelemért keserves árat fizetett már eddig is, keservesebbet ennél csak a szovjet emberek, a szovjet harcosok fizettek és fizetnek. Ez a gondolat kínzó fájdalommal töltötte el, és noha már érezte a német fasiszták hátráló, menekülő mozdulatait, és hogy közeledik a felszabadulás, 367
