Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

oly elégedetlenség marcangolta, mintha inem tett volna eleget vállalt kötelességének, fogadalmának, mert hiszen testvéreinek zöme elpusztult... Azok pedig, akik az anyjával együtt még életben maradtak, oly bizonytalanságban és rettegésben élnek, akárcsak ő maga... A közeledő felszabadulás tudata ugyan már enyhít, könnyít az állandó feszültségen, de ugyanakkor meg is nehezíti a harcot, mert a biztos győzelem tudatában sokkal fájdalmasabb és elviselhetetlenebb elpusztulni, mint volt a harc elején. És a harc még egyre tart. Mint ahogy minden tárgy legapróbb részeiben ott a kohézió, az állandó mozgás, és kicsiben lejátszódik ugyanaz, ami az óriási hegyekben zajlik le, úgy játszódik le ebben a borzalmas világégésben, a magy harcban a kicsi is. A kicsi kétségtelenül visszatükrözi a nagyot, akárcsak egy csöpp víz az egész tenger anyagát, azzal a különbséggel, hogy a csöpp víz nem tenger... Az egyedüllét fájt neki... gyakran szinte hasogatóan belényilallt az az égő fájdalom, hogy nem harcolt együtt a többi millióval fegyverrel a kezében a fasiszták ellen. Mennyivel könynyebben és gyorsabban végeztek volna a sátáni fajzattal, ha mindenki, gyermek és felnőtt az egész világon összefogott volna a gázkamrák feltalálói és kegyetlen birtokosai ellen! , Ez az érzés csak most, az utolsó esztendő folyamán lépett fel benne határozott formában. Akkor, 1942 tavaszán erre nem gondolt, nem is gondolhatott, mert pusztán anyja és családja megmentése lebegett a szeme előtt. E cél érdekében mozgósított mindent is mindenkit. Noha támogatást, segítséget kapott barátaitól, szlovákoktól, magyaroktól, németektől egyaránt, ebben az egyenlőtlen harcban nagyon sokszor került olyan helyzetbe, amikor egyedül kellett döntenie, és mint a körülkerített hadvezérnek, vállalnia kellett az offenzívát, ha nem is volták megaikellő feltételek a sikerhez, a győzelemhez. Viszont az is igaz, hogy teljesen egyedül soha nem lett volna meg benne a bátorság, az elszántság a támadásra, a kitörésre, ha nem tudja, hogy segítőtársak állnak majd melléje, akik súlyos gondjaik és vívódásaik közepette rá is gondolnak. Vállalták a veszélyt, 368