Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

is különös varázst, meghittségét nyertek, akárcsak a használt, kopott bútorok, amelyeknek nyikorgása úgy hallatszott, mintha az emberiség évezredes panasza kapott volna általuk hangot. Ám ki tudná részletezni, elemeire bontani Dávid örömét e füstös, szegényes konyhában, amely egészében is, noha minden a maga helyén volt, úgy festett, mint ama nagy fazekak, amelyekben krumplit és céklát szoktak főzni, esetleg vizet melegíteni edénymosogatáshoz. A szürkeséget és az állandó krumpliszagot csak anyja meghitt mozdulatai enyhítették, akárcsak a felhők mögül előretörő napsugarak a szürke, esős, őszi napokat. E mozdulatok, amelyek mindig a jövőt, a jót szolgálták, kedvessé és értékessé varázsolták a legegyszerűbb dolgokat, tárgyakat. Az olcsó bögre, amit bütykös, kidolgozott, formátlan ujjai közrefogtak, rejtélyes módon kitárult, több lett egyszerű bögrénél, a párolgó kávé, amit eléje tett, oly illatot árasztott, hogy azt a babkávé illata meg sem közelítette. Mindez merőben másvalami volt, és a hasonlat a babkávé illatával kissé sántít, megközelítőleg sem fejezi ki azt az elragadtatást, amelyet a viszontlátás öröme váltott ki Dávidból. Tágabb értelemben talán a szülőváros, a haza szeretetével lehetne összehasonlítani, esetleg összefoglalni ezt a hatalmas érzést, amely most e homályos konyhába szorult, a felemás kanárik trillái, anyja jól ismert, kedves, rekedtes hangja és meghitt mozdulatai közé. És hogy a nagy érzéseknek illata van, akárcsak a hazaszeretetnek, arra Dávid meg mert volna esküdni... Noha erről az illatról sem tudósok, sem a művészek nem írtak, mégis megvolt, és most is, hogy rágondolt, töménysége, amely a virágok illatával volt rokon, megcsapta, mint a tavaszi fuvallat. Mindezt akkor nagyon határozottan érezte, ezért minden tárgy, amit csak anyja megérintett, arról a csodálatos hűségről biztosította, amely ott fénylett és izzott sötét szemében. A nap és a levegő tartja így életben a növényt és minden eleven lényt, mint ama tömény illattal párosult hűség, amely anyja rekedtes hangjából és áldott mozdulataiból feléje áradt. 366