Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

lazul... aztán meztelen fülét is látta fülbevaló nélkül, csaik éppen egy icipici pontocska jelezte, hogy egykor ékszert hordott ott... és mindezt együtt ellenállhatatlan varázsillat tartotta össze... Az áhítat hangján diktált — a szerelem jelentkezése és jelzése volt ez a hang, akár a vonatfütty vagy sípolás... a szerelem pedig olyan, mint a gőz, amely sikoltva a keskeny résen át gyorsan és nyomtalanul szétfoszlik a légben. Dávid tudta, hogy szerelme soha meg nem valósul... de jó volt tudni, hogy Richterné, ez a drága asszony a világon van ... él, lélegzik, mosolyog és magyaráz... Jó volt tudni, hogy Richterné jelenti számára az ígéret földjét, amelyet ő soha meg nem érinthet. Ezért tudta pátosszal és meggyőzően tolmácsolni a csókot és ölelést, és ezért hallgatta Pista mennyei boldogsággal Dávid kissé rekedtes hangját, amint hévvel fogalmazza meg mondatait és diktál olyan szavakat, amelyek neki soha eszébe se jutottak volna, még ha egész nap törte volna rajtuk a fejét, holott ezek a szavak nem voltak ismeretlenek előtte, de most Dávid mondanivalójában valahogy új színt nyertek, majdnem illatot is kaptak. így osztotta meg Dávid első szerelmét Pista szerelmével, vagy talán inkább odaajándékozta neki nemes és pazar virágzásában, mint a mesebeli gazdag, aki szétosztogatja kifogyhatatlan kincseit. Hajnalban hagyta el munkahelyét kis csomaggal a kezében, ahogy megérkezett. Csöndesen, lábujjhegyen távozott, óvatosan bezárta maga mögött az ajtót, nehogy valakit felriasszon álmából. Amikor két kilométer gyaloglás után felszállt a munkásokkal zsúfolt vasúti kocsiba, egy homályos sarokba húzódva rendezni kezdte gondolatait. Elsősorban arra gondolt, hogy nagyobb körültekintéssel kell ezután élnie, mert lehetetlen könnyelmű módon sikeres harcot folytatnia a fasizmus szerteágazó és egyre erősödő hatalma ellen. Lehetetlen, hogy éppen az anyja levele legyen árulója. Ezen feltétlenül változtatni kell. Ha másképp nem megy, legfeljebb abbahagyja a levelezést is. 360