Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
A koporsó szó különben Is bizonyos zamatot nyert mestere előadásmódjában. A tárgyhoz és az anyaghoz való ragaszkodás csengett a hangjában, ha e nemes áruról beszélt. Szakértelem dolgában felvette volna a versenyt a legkiválóbb asztalossal is, azzal a különbséggel csupán, hogy a koporsókészítő asztalos néha gondol a saját koporsójára is, ő azonban annyi fölénnyel és biztonsággal kezelte kényes áruját, hogy eszébe sem jutott, hogy egyszer esetleg ő is a koporsó lakója lesz. A vacsora meghitt, barátságos légkörben folyt le. Lajcsi annyit falt, amennyi beléje fért, és a fiatal, jókedvű özvegy nyilván Lajcsi kedvében akart járni, amikor Dávidot is minduntalan étellel, itallal kínálta. Dávid azonban ezen az estén igen keveset evett. Nem volt étvágya. A mester azzal magyarázta, hogy utazási láza van. Volt ebben valami, mert amint a vacsora után a mester a kocsmába ment egy kis beszélgetésre, Lajcsi pedig az özveggyel az utcai szobába vonult, mint egy fiatal házaspár, és ő egyedül maradt Pistával, nyomban elkészítette fekvőhelyét. Aludni akart, pihenni ... Pista azonban keresztülhúzta tervét... Arra kérte, hogy mielőtt elutazik, emlékül segítsen neki még egy szép levelet megfogalmazni. Dávid minden ellenvetés nélkül hozzáfogott a fogalmazáshoz. Egymással szemben ültek a vasalóasztalnál, ott volt még előttük a félig nedves vasalórongy meg a párna, amelyen vasalni szoktak. Mindezt félrerakták. Pista pedig maga elé tette a tollat, tintát és a rózsaszínű levélpapirost, és nagy gonddal, kerek, szép olvasható betűkkel írni kezdte, amit Dávid diktált. Világosszürke szeme írás közben különösen fénylett, ragyogott... a csinos Kesze Erzsikére gondolt, akivel szombaton találkozni fog a városban. Talán elhozza a szüleit is ... látta mozdulatait, csöndes mosolyát... bizonyára az a sötétbordó ruha lesz rajta, amely olyan jól illik barna hajához és rózsás arcbőréhez... Ugyanekkor Dávid maga előtt látta Richternét, telt keblét, amint az asztal fölé hajol, sötét, simára fésült rövid haját, domború, okos homlokát, komoly tekintetét, ragyogó fogsorát, finom ívelésű sűrű szemöldökét és keblét, amint a ruha meg359
