Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

szes, aranyozott koporsó, a sok virág és az ünneplőbe öltözött mozdulatlan halott annyira új volt számára, hogy szinte lenyűgözte... Képtelen volt a saját gondolataival foglalkozni, mert hisz minden, ami körülötte volt, annyira befejezettnek tűnt, hogy alig lehetett itt valamit hozzátenni vagy elvenni... Csak éppen a merev lábak álltak ellen, de ez is olyasvalaminek tűnt, amin nem lehet változtatni. Dávid azonban tévedett, mert igenis lehetett változtatni. Ezt hamarosan bebizonyította Pista, aki háttal állt feléje, a koporsóval szemben. Még látta, hogy előveszi könnyű kalapácsát, amellyel a fekete drapériát szögezte a falra, és két-három találó ütést mért a halott lábára, könnyedén ugyan, de szakértelemmel, utána tompa reccsenés, ropogás hallatszott, mintha valami régi bútordarab nyikorogna, nyögne ... Ezzel a halott ellenállását, úgyszólván végső akaratát megtörte, már belefért a koporsóba... Ennyi volt az egész, sem több, sem kevesebb. .. Dávidnak mégis, amikor meghallotta a törés hangjait, az volt a benyomása, hogy ez a halott utolsó tiltakozó hangja... A befejezettség tudata, amely eddig fogva tartotta, ezzel a művelettel mintegy megszüntette bénító hatását. Most már tudott önállóan gondolkozni... Már tudta, hogy ez a művelet nem tartozott 'szorosan a rendezői munkához, azt is tudta, hogy túlbuzgóság szülte, az a kíméletlenség, amelynek gátját törte a fasizmus. Ezt az alvilági erőt a fasizmus szabadította fel Pistában. Ezt érezte Dávid a díszes temetés alatt. Ezt ordította a fülébe a sirató asszonyok jajveszékelése, a díszes koporsó nyikorgása, amely a föld mélyébe szállt a törött lábú halottal. Az egész szertartás alatt egyetlen ízben sem gondolt a halottra, hanem a szerelmes Pista és a fasizmus járt az eszében. Tudta, hogy Pista különben rendes ember, és szívből szereti Keszi Erzsit, a fasizmus mérge mégis kikezdte őt is. 349