Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
inaskodás szerepét. Inkább a kíváncsiság volt az, amely e szerep vállalására késztette. Délután érkeztek oda. A magas fallal körülkerített udvar már tele volt a gyásznéppel, fekete kendős asszonyokkal és rövid zekés, fekete kalapos parasztokkal, rokonokkal és ismerősökkel. Ott voltak már a siratóasszonyok is. Kissé kopottabbak voltak a többinél, nagy zsebkendőt tartottak a szájuk és a szemük elé. Látni lehetett rajtuk, hogy felkészültek a komoly siratómunkára. Pista, amint megérkezett, gyorsan munkához látott. Miután első osztályú temetés volt, előbb feldíszítette a szobát. Leszedte a kocsiról a díszítő kellékeket, majd Dávid segítségével bevitte a halottasszobába a koporsót. A szoba falait bevonta fekete drapériával, a sarkokban elhelyezve a gyászolók virágait meg koszorúit, majd felszólította a rokonokat, hogy hagyják el a szobát, mert a halottat a koporsóba helyezik, ennél a szomorú aktusnál pedig nem illik a temetés rendezőin kívül másnak is jelen lenni, mert csak zavarná az áhítatot, amit ez a komoly és elmélyült munka megkövetel. A halott gyermekei és rokonai egyetlen szó ellenvetés nélkül elhagyták a szobát, és Pista munkához látott. — Fogd a lábát — mutatott a halottra, miután az emelvényre helyezte a csillogó koporsót. Dávid idegenkedve ugyan, de megragadta a halott fekete harisnyába bújtatott merev lábát, Pista meg a vállánál ragadta meg, és a koporsóba helyezték. Vagyis helyezték volna, csakhogy nem fért bele. A halott lába mereven ellenállt, és kifelé ágaskodott. Már a fejét is alátámasztotta valamivel, csak hogy beférjen, de nem sikerült. Pista homlokán verejték gyöngyözött a nagy igyekezettől és erőfeszítéstől, de nem ment. Ekkor rászólt Dávidra, hogy álljon az ajtó elé, és ne engedjen a szobába senkit, amíg nem ad rá engedélyt. Dávid sző nélkül engedelmeskedett, nem is tehetett egyebet, annyira lenyűgözte mindaz, ami most a halott és a koporsó közt történt. Már nem is gondolkozott a maga fejével, valahogy az egész környezet, a fekete szoba, a dí348
