Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Kínos rend uralkodott ott. A tollszárak mellett külön­böző színű tintásüvegek sorakoztak egymás mellett, csil­logtak-villogtak a betűző őszi napsugarak fényözönében. Mellettük pedig különböző, eddig soha nem látott tárgyak voltak. Harapófogóra emlékeztető műszer, egy torz szer­szám, amely félkör alakú volt, és hegyes vasdarabok álltak ki belőle, mintha a tollszárakat a tollal felfelé helyezték volna el benne. Bikacsököt látott, amelynek a vége kissé elkopott, és meghitten fénylett a sok használattól. A sok ismeretlen tárgy között felfedezte Szlovák Zoli levelét is, amelyet a varrógép fiókjában találtak, amikor letartóztat­ták. A levél látása kissé elérzékenyítette, merevsége felen­gedett. Az anyjára gondolt, ősz hajára, ráncos, jóságos ar­cára, átható tekintetére és öreges, bölcs mosolyára ... Látta maga előtt, amint összeül Szlovák Zoli anyjával, mindket­ten összedugják ősz fejüket, és megírják fiaiknak ezt a le­velet, amely rejtélyes módon most közvetlenül a bikacsök mellett kapott helyet. Látta, amint formátlan, ormótlan nagy betűkkel fogalmazzák meg nemes anyai érzelmüket. A vonalazott, olcsó levélpapiros első oldalán Szlovák Zoli anyja ír, mert ő az idősebb, utána következik az ő anyja. Nehézkes mozdulatai nyomán serceg a toll az olcsó papiro­son. Tudja, hogy mindkét asszony inkább kitakarítaná, felsúrolná a lakást, semhogy levelet firkáljanak. De most muszáj! A fiúk már több mint hat hónapja nem adtak hírt magukról, és ezt bizony nem lehet az ilyen veszélyes na­pokban nyugodtan elviselni. A levélben nincs egyébről szó, mint hogy hírt ad­nak arról, hogy hála istennek egészségesek, és hasonlót kívánnak gyermekeiknek is. Ezenkívül rosszallják, amiért oly hosszú ideje hallgatnak. Igaz, megkapták azt a pár ko­ronát a múlt hónapban, de egyetlen szót sem írtak a feladó­vevényre ... Nem tudják, mi történt, írjanak, magyarázzák meg, hogy mi van velük. Levelüket végül anyai üdvözle­tükkel fejezték be, Maris és Anna aláírással. A két anya mondanivalója úgy hasonlított egymásra, akárcsak két to­jás, akárcsak két ikertestvér írt volna, akik egyformán gon­dolkoznak. 325

Next

/
Oldalképek
Tartalom