Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

XXII Vilma heteken át nyugtalanul követte a nyomokat, amíg teljes képet nyert férje haláláról. Beszélt a Zsidó Központ embereivel, akik segítették elszállítani a szétroncsolt holttestet a fogház kövezetéről, tárgyalt fogházőrökkel, rendőrségi hivatalnokokkal, a sírásóval... Egy ízben pedig befurakodott a rendőrségi fogház konyhájába is azon a címen, hogy a fogházőr lányát keresi... Kikutatta a fogházudvaron azt a helyet, ahol Géza holtteste szétroncsolódott az eséstől. Ott megállt, és az ablakra nézett, mint aki felméri a terepet, felméri a zuhanás erejét... Mint egy detektív, úgy járt-kelt, gyűjtötte az adatokat... Amióta megtudta, hogy Géza halott, nem félt többé senkitől, a rendőrigazgatónál is járt. Neki és a tagbaszakadt detektíveknek a szemébe vágta, hogy gyilkosok ... Tekintetében az őrület elszántsága lobogott. Nem is mertek vele sokat vitatkozni... Menekültek előle, mintha félnének ... Kutatásai során nyert tapasztalatait megbeszélte Dáviddal, aki az utóbbi időben teljesen elhanyagolta otthonát, és állandóan Vilmánál tartózkodott... Csak este, mihelyt közeledett a kilenc óra, sietett gyors léptekkel haza, mert később zsidónak tilos volt az utcán járni. Vilma összegyűjtött adatai nyomán benne is kialakult a gyilkosság teljes képe. Látta, amint Gézát a cellából ingujjban felvezetik a második emeleti szobába, amelynek vastagon kipárnázott ajtaja volt, hogy egyetlen szó, hang ne szűrődjön át a szomszéd helyiségbe. A szoba bútorzata elegáns könyvszekrényből, íróasztalból, mély, párnás fotelekből és fényezett székekből állt. Amikor Gézát felvezették a szobába, már hét markos legény várta, munkára készen. Némán fogadták. Noha Géza köszönt, nem válaszoltak. Egy ideig zavartan állni hagyták; mert zavarba hozta az is, hogy ingujjban kell állnia idegen emberek előtt, akiken kabát, nyakkendő van. Minderről azonban megfeledkezett abban a pillanatban, amint az elegáns íróasztal üveglapjára esett a pillantása. 324