Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

— Mondd, Dávid — tette fel Sztanyo némi szünet után a kérdést —, hogyan hal meg az ember? — Nem tudom — válaszolta Dávid tanácstalanul. — Miért nem tudod? Hisz te az összes számtani feladatokat meg tudod oldani. — A számtani feladat más, annak vannak szabályai. — A halálnak nincsenek szabályai? Dávid zavarban volt, gondolkoznia kellett. Ügy érezte, e döntő beszélgetésnél nem szabad semmit sem eltitkolnia a gyerek előtt. Meg kell mondani neki mindent, amit gondol és amit tud, csak így fejlődhet tovább, csak így folytathatja Sztanyo apja félbeszakadt munkáját. Nehéz feladat előtt állt, vigyáznia kellett minden szavára. — A halálnak is vannak szabályai — válaszolta nagyon óvatosan, taglalva minden szót, nehogy ellentétbe kerüljön önmagával. — Ha valaki nagyon öreg vagy halálos beteg, akkor meg kell halnia. De a te apád, Sztanyo, egészséges volt, a te apád szabálytalanul halt meg. A fasiszták halálra kínozták. — És hagyták — jajdult fel kétségbeesetten a gyerek. — Nem hagyták ... Nem ... nem ... — tiltakozott Dávid. — Ezért folyik a Szovjetunióban a háború, ezért folyik a harc... és biztosan tudom, hogy a szovjet katonák megbosszulják apád halálát. — De ő már nem él, — mondta fáradtan — nem fog többé bogyót szedni... Nem fog több gomblyukat kötni Kalontay úr kabátjába. Utolsó szavai, noha tele voltak gyásszal és fájdalommal, csöndesen hangzottak el... Kissé oldalt fordult, és mozdulatában, amint háttal fordult Dávidnak, már a fáradtság, a kimerültség jelei mutatkoztak. Dávid még várt egy ideig, amíg meghallotta egyenletes lélegzését, és meggyőződött róla, hogy elaludt. Ekkor a megkönnyebbülés érzésével állt fel, mert a legrosszabbtól megmenekült. Attól tartott ugyanis, hogy Sztanyo érdeklődni fog a gyilkosság módja iránt. Erre pedig nehezen tudott volna válaszolni, mert iszonyat és borzalom töltötte el, ha csak rágondolt. 323