Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

izgatott tekintetén is láthatta, ha nyomban nem is fedezi fel a rést, Sztanyo tires helyét az iskolapadban. Utána, természetesen, az utolsó padra esett csalhatatlan, cvikkeres pillantása, ahol kedvenc tanítványa lehorgasztott fejjel úgy ült, mintha súlyos terhet akasztottak volna a nyakába. — Mi történt, Sztanyo? — kérdezte. Noha a kérdés szigorú volt, mégis, amikor kimondta a nevét, tárgyilagos hangja egy árnyalattal barátságosabb lett. A gyerek leste, várta ezt a kérdést. Már nagyon fojtogatta a panasz, a fájdalom. Kellett, hogy valaki előtt kiöntse a szívét. Ha nem mondhatta el az anyjának, ahogy tervezte, akkor legalább elmondja Juli néninek. — Az úgy volt, — kezdte, amikor felállt, és érezni lehetett a hangján, hogy a történteket részletesen akarja elmondani, de a fojtogatás, amely a torkát állandóan szorongatta, váratlanul kitört belőle, mint az áradat. Zokogása közepette, amely egész testét rázta, nem bírt kinyögni többet, csak annyit, hogy Kalontay tanító úr az apját árulónak nevezte. így mondta, árulónak, holott az osztály erre a kifejezésre határozottan nem emlékezett, de senki sem merte állítását megcáfolni, sőt a fürge Ctibor, miután látta, hogy barátja a keservétől nem tud szóhoz jutni, azonnal segítségére sietett, és próbált helyette magyarázatot adni. Tömören felvázolta a történteket. Igaz, az „áruló" szót kihagyta, de nem hagyta ki a börtöntölteléket, a kommunistát, a végén pedig azt is elmondta, hogy a tanító úr Sztanyót meg akarta védeni Babjákkal szemben, de Sztanyo nem hagyta magát megvédeni, és váltig kitartott amellett, hogy a börtöntöltelék az ő apja. Ekkor az osztály nagy meglepetésére a kis fehér hajú Babják is felállt, és azt mondta, hogy nem kell többé Sztanyót védeni, mert már megvédte magát, és ő is megbánta a tettét. Azt, hogy megbánta, bizonyítania sem kellett, mert fehér haján és hulló könnyein is meglátszottak a bűnb. nat jelei. Még többen is felálltak. Valamennyien mondtak valamit, 319