Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

ják ugyan nem mert feléjük közeledni, de ott állt az ajtó mellett, a tábla közelében, hátratett kezekkel, mozdulatlanul, és egy pontra bámult, mintha valaki odakötözte volna. Nem mozdult akkor sem, amikor a fiúk magukhoz hívták. A „börtöntöltelék" bánata fogva tartotta, és örökké libegő, könnyű világosszőke üstöke is komolyan lapult a fején, mintha sötét haja lenne. Egyik barátja, Berti, tisztán azért, hogy vigasztalja Sztanyót, azt kérdezte tőle, hogy miért nem beszélt soha az apjáról, aki szabad idejét a fogházban tölti. A másik azt kérdezte, hogy meglátogatta-e őt a fogházban. A harmadik afelől érdeklődött, hogyan néz ki a fogház. Egyik sem említette a börtönt, a választ nem várták meg, hanem egymás szavába vágva kérdezték tapintatból és részvétből. A negyedik azonban komoly megfontolás után azt kérdezte, vajon „Česť práci"-val köszön-e apjának. Sztanyo erre bólintott, hogy igen. Ezzel véget is ért a szünet, és kezdetét vette a történelemóra. Amint Juli néni belépett, mindenki gyorsan a helyére sietett, és illedelmesen, zengő hangon köszöntötték. Erős, telt keblű asszony volt Juli néni. A fiúk nagyon szerették. Volt valami a megjelenésében, ami a tisztaságot jelképezte. Ha ő belépett a terembe habfehér blúzában, sötét szoknyájában, és keretnélküli cvikkerén felragyogott a kék, felhőtlen ég, úgy tetszett, mintha az iskolát nyomban kiszellőztették volna, mintha kinyitották volna az összes ablakszárnyat, hogy beáradjon a friss, tiszta levegő, beáradjon távoli tájak mezeje, rétje és erdeje. A történelemórát közvetlen előadásmódjával egy kissé mindig színes és tarka mesévé varázsolta. Ezúttal, igaz, a történelem meséje elmaradt, helyébe lépett azonban az igazság színeiben tündöklő valóság, amely Sztanyónak elégtételt szolgáltatott. Juli néni, mint minden tanító, aki szereti hivatását, amint belépett a tanterembe, amelyben nemcsak minden tárgyat, hanem minden tanítványa szemvillanását is ismerte, nyomban észrevette a legcsekélyebb változást. Ezt egyébként a tanítványok élénk, 318