Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

az anyakönyvi hivatalban. Tehát a delikvens — ezt a ki­fejezést megjegyezte magának —, az a bizonyos fogháztöl­telék nem az apja, mégcsak nem is rokona, hanem Szta­nyo számára teljesen idegen. Végül, mint aki jól végezte el a dolgát, az elégedettség pátoszával, az igazságtevő tanító méltóságával felszólította Babjákot, a megvert diákot, hogy azonnal kérjen bocsánatot Sztanyótól a példátlan és hal­latlan rágalmazásért. Ekkor következett be Sztanyo váratlan fellépése. Kalon­tay úr mindenre számított, csak arra nem, hogy Sztanyo, ez az éretlen tacskó úgy áll fel az iskolapadban, mint egy eleven felkiáltójel, és az egész osztály füle hallatára csúf­fá teszi őt, tiltakozik az ellen, hogy tőle akárki bocsánatot kérjen, mert az az áruló börtöntöltelék igenis az apja volt. Kalontay tanító úr teljesen megzavarodott, ezt Dávid nyomban megértette, és így nem csoda, ha magából kikel­ten, megfosztva tanítói méltóságától, szinte ordította tanít­ványa felé: — Ez nem igaz! Sztanyo azonban mozdulatlanul állva maradt a padban. Nem ijedt meg a tanító fenyegető hangjától. Még csak eszé­be sem jutott, hogy állítását visszavonja. Csöndesen, de ko­nokul hajtogatta, és több ízben megismételte: — De igaz! Kalontay űr erre magához tért. Látta, hogy háládatlan tanítványával elvesztette a játszmát. Most már az a feladata, hogy az osztály előtt megmentse becsületét. — Ha úgy van, Sztanyo, ahogy te mondod — fordította feléje komoly, borotvált arcát —, akkor miért hordott ő sárga csillagot, te pedig nem? Kalontay úr úgy érezte, hogy maga a kérdés feltevése is zsenialitásra vall, mert ezzel a gyereket úgy falhoz szorí­totta, hogy kénytelen lesz bevallani a teljes igazat. Sztanyo azonban hajthatatlan maradt. — A csillag semmi — vonogatta meg szemtelenül a vál­lát, majd némi gondolkozás után folytatta: — Az nem bizo­nyíték. Én is szívesen hordtam volna sárga csillagot. Az osztály lélegzetét visszafojtva hallgatta a párbajt a ta­315

Next

/
Oldalképek
Tartalom