Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Sztanyót a bólintás megnyugtatta, lábait kiegyenesítette, és hanyatt fekve a díványon a bogyókoszorút a melléhez szorította. Dávid pedig kutatott, tapogatódzott, mert az „igazi apa" mögött valamit sejtett. Ösztönösen az iskolára terelte a beszélgetést. így tudta meg, /mi történt aznap, s így értette meg Sztanyo szokatlan viselkedését. Miközben Sztanyo elmondta a történteket, sírt. Ennek a sírásnak azonban nem volt hangja, csak könnye. A gyerek tágra nyílt fekete szeme olyan volt, mintha a világ könynyeinek a kiapadhatatlan forrása lenne. Alighogy kipirult arcán legördült az egyik könny, már jött is, dudorodott, nőtt a másik fényes csepp, aztán a harmadik... és így tovább. A könnyáztatta arc egyik felé úgy ragyogott a villanyfényben, akár a tükör. Dávidnak úgy tetszett, mintha önmaga és mindazok sorsát látná benne, akik egyelőre köny« nyekkel küzdenek a fasizmus embertelensége ellen. Homályosan azt is érezte, hogy a könnyek, a fájdalom és a szenvedés áradata nem múlik el nyomtalanul, mint ahogy semmi a világon nem múlik el nyomtalanul, és egész biztos valami történik közben benne is, Sztanyóban is. Sztanyo arról számolt be, hogy egyik iskolatársa szünetben a többiek előtt kigúnyolta, hogy az apja közönséges kommunista és börtöntöltelék. Neki erre mégcsak eszébe sem jutott, hogy tagadjon vagy tiltakozzon, hanem egyenesen nekiment, és izmos gyereköklével alaposan elverte. A hír azonban, hogy apja börtöntöltelék, futótűzként terjedt el az udvarban, és most már többen csúfolták. Sztanyo eleinte még megpróbált az öklével rendet teremteni, de ellenfelei egyre szaporodtak, képtelen volt megbirkózni velük. Nem tehetett egyebet, mint hogy mindjárt a számtanóra elején panaszt tett Kalontay tanítónak. A tanító úr, aki jól ismerte Sztanyo családi viszonyait, mert kifogástalan ruháit Kranc jutányos áron készítette, nyomban tanítványa védelmére kelt, és az egész osztály előtt harsány hangon kijelentette, hogy Sztanyónak semmi köze sincs ahhoz a kommunistához, aki szégyenteljes, áruló tettei miatt a fogházban tölti le méltó büntetését, mert az illető közönséges zsidó, Sztanyo pedig árja. Erről bárki meggyőződhet 314