Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

mélyéből undorodott már ettől a hajrázó, vad ünnepléstől. Az utcák ezekben a napokban állandóan fel voltak lobogózva horogkeresztes zászlókkal, és a város egyes terei szinte okádták a véget nem érő ünnepeket. A lakosság zömében már undort keltett az is, ha valakinek a lábán fehér harisnyát látott. E gyászos napokban örömmel tapasztalhatta, hogy a szlovákok is torkig vannak ezzel az ordítozó, gonosz szövetségessel. Eleinte, a Szlovák Állam „önállóságának" kihirdetése idején még mulattak, ha a német srácok megtépáztak az utcán egy-egy zsidót, 1941 őszén azonban, a sorozatos győzelmek idején, ez a látvány a szlovákság zömének nem okozott többé örömet. Ellenkezőleg, maga is tanúja volt egy elég gyakori jelenetnek — hasonlított a Ventur utcai esethez —, amikor a német fahérharisnyás ifjak az AS O előtt megtámadtak egy öreg zsidót. Dávid aligha avatkozhatott volna bele a verekedésbe, mert markos, erős legények voltak a támadók ... De erre nem is volt szükség. A szlovák járókelők, asszonyok és férfiak, olyan gyűlölettel, átkok és szitkok közepette rontottak nekik, hogy a hős legények úgy futottak szét, akár csirkék, ha követ hajítanak közéjük. Hajítottak is, nem egy véres fejjel és lábbal menekült. Ez a látvány hittel és reménnyel töltötte el Dávidot. El is mondta a műhelyben, és otthon is elmesélte részletesen, az anyjának, és külön az apjának, milyen csúfos kudarcba fulladt ia német ifjak hősiessége, akik egy -magatehetetlen öreg zsidót támadtak meg. De kellett is egy kis vigasz, remény. Dávid szeme előtt most is ott lebegett a Nemzeti Színház előtti csődület. 1941 november eleje lehetett, az utcai hangszóró Hitler hírhedt beszédét közvetítette, amelyben a Führer — a Róse, ahogy apja nevezte — egy őrült egzaltált hangján ordította, hogy Moszkva a közeli napokban elesik. Mindössze négyöt napot adott még Moszkvának, utána nyilván a Kreml vörös csillaga helyébe sárga csillagot akart helyezni. Dávid szívében a sötétség vert tanyát. Elszürkült körülötte minden. Benne jártak a szerencsétlen őszben, a szür301