Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

v Este volt, az udvar felett csillagosan szikrázott az ég, Emma és Ida Katka kamrájával szemben, az ablak előtt ültek és beszélgettek. — Az ég ugyanolyan — mondta Emma —, mintha otthon lennék a tehenek között. — Szeretnél visszamenni? — kérdezte Ida. — Nem, soha nem megyek vissza. — Jobb itt? — Még nem tudom, de én ugyanaz vagyok, aki voltam, szeretem a fákat, a borjakat meg a teheneket, meg a kacsákat. Az udvar elején egy ember árnyéka jelent meg, hátán batyuval. — Apa — mondta halkan Ida. Emma hirtelen felállt, kényelmetlen szorongást érzett, mint akinek tüsszentenie kell. Mit mohdjon neki, hogyan fogadja, mit kell tennie? ... Mindez egyszerre jött, kedvében szeretett volna járni, de a poros, szakállas, fáradt férfi rá se hederített, amikor átlépte a ház küszöbét. Ida meggyújtotta a petróleumlámpát, sárgásán, tompán ömlött szét a szobában a fény, az árnyak sötétre és hatalmasra nőttek. A fiúk már fáradtan horkoltak, de Éva összeráncolt homlokkal ébren ült az ágyában. — Van egy új lány — mondta Éva izgatottan. Fried nem válaszolt, rövid tenyerével végigsimította poros homlokát, hosszú léptekkel járt fel s alá a szobában és imádkozott. Emma a tűzre rakott, hogy megmelegítse a vacsorát. Ida megterített, sót, kenyeret, kést tett az asztalra, majd behozta a párolgó, délről félretett krumplilevest. Apja most kelet felé fordult, alázatosan meghajtotta magát, és behunyt szemmel tovább fohászkodott. A szobában csönd volt, mindenki hallgatott. Ida úgy határozott, hogy csak vacsora után mondja el apjának, hogy anyja a kórházban van, először egyen, az28