Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

E varázslatos látványra Dávid nyomott kedélye derűssé változott, és vidáman, szinte tréfás gúnnyal megismételte. — Semmi sem történt. Az asszony anyásan újra megsimogatta Dávid keskeny, kipirult arcát. — Sok minden történt — mondta lehangoltan. — Most már azt is megmondhatom neked, hogy borzasztó vége lett volna, ha akkor a váróteremben az uramat elfogják. Hidd el, nem is az uramra gondolok, de másokra ... Dávidban egy pillanatra felvillant a zsúfolt aktatáska. Sejtette, titkos iratok voltak benne ... Keblét büszkeség, öröm feszítette. Szerette volna felajánlani további szolgálatait, de valahogy nem mert előhozakodni vele, úgy érezte, tapintatlanságot követne el, ha bármit is kérdezne... ha bármire is ajánlkozna. — No, de hagyjuk ezt — folytatta az asszony. — Egyelőre, mint te is tudod, az a helyzet, hogy nem jöhetsz az uramhoz tanoncnak, mert bujkálnia kell... De azért ne félj, segíteni fogunk rajtad. Ezért hívtalak. Nagy gondjai közepette az uram a lelkemre kötötte, hogy törődjek veled, és azt is megmondhatom neked, hogy kívánságát örömmel teljesítem. Ha nála nem is tanulhatsz, tanulhatsz másnál... Majd mi megtaláljuk a módját. Arról is gondoskodom, hogy a sárga csillagot soha ne hord ... De arra is kérlek, lehetőleg ne beszélj senkivel zsargonul, ha mások is hallják ... és németül sem... Majd egyszer megérted, hogy miért mondom. Magyarul beszélj mindenkivel. Ha annyira szereted a magyart, akkor kell, hogy ez a nyelv megmentsen téged. Jó lesz azonban, ha szlovákul is megtanulsz. Azért ajánlom, mert vannak igen rendes és lelkiismeretes szlovák elvtársaink. Idővel velük is érintkezésbe kerülsz. Dávid emlékezetében felvillant Karasz Ján neve, akihez Chira küldte, de akit eddig még nem keresett fel. Az asszony folytatta: — Ne hidd, hogy mindezt azért mondom, hogy szégyelld a zsargont. Nem, nincs miért szégyenkezned. Téged a zsargon semmi rosszra nem nevelt. Könnyen lehet, hogy egy napon kiderül, hogy a zsargon sem volt fölösleges. Annak 284