Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

—, ez csak a kezdet. Ö tanított meg a magyar szó szerete­tére. Ezért mondottam, ha én egy idegen írótól olvasok, akkor is úgy érzem, mintha magyar írótól olvasnék. Nem tudom, érti-e, mire gondolok. Mindenkinek a szava magya­rul jut el hozzám. Még az anyámé is, aki nem tud magya­rul. Chira túltett mindenkin ... Minden szava szent és igaz volt. Amit mondott, betartotta... és mástól is követelte, hogy betartsa ... Ö beszélt nekünk az emberiség jövőjéről, a szocializmusról, amikor a tanulóknak nem kell majd tankönyveket vásárolni, mert arról is az állam gondos­kodik. Mindent elhittem neki, és ma is hiszem, hogy lesz szocializmus, mert ő mondta ... Amikor megemlítette a tan­könyveket, akkor én magyar könyvekre gondoltam, holott Chira maga szlovák eredetű... Ezt maga is több ízben mondotta, és a felesége jobban beszél szlovákul, mint ma­gyarul, és én mégis magyar tankönyvekre gondoltam. S ha valaki azt kérdezte tőlem, mi az anyanyelvem, azt vála­szoltam, hogy magyar. Az asszony figyelt, rendkívül lekötötte minden szó, amit a gyerek mondott. Nem szívesen szakította félbe, de most kénytelen volt. — És ma már nem mondod? — Nem, kérem — felelte határozottan —, még ha akar­nám is, nem mondhatom. Az én anyanyelvem ma a zsidó zsargon. Ez, kérem, olyan nyelv, amelynek szabályait nem ismerem, senki sem tanította, és nekem titokban az a gya­núm, hogy nincsenek olyan szabályai, mint más nyelvnek. A zsargon már így készen, használtan került hozzánk, akár a bútoraink, amelyek úgy hasonlítottak a rendes bútorokra, mint éjszaka a nappalra. Bútoraink eredetét nem ismerem. Ez nem véletlen, mert otthon szülővárosomban éppúgy nem ismertem, mint itt, a pozsonyi lakásunkban. Már így, öregen kerültek hozzánk, egy kis izzadságszaggal... Nem tudom, ki aludt azon a kanapén, amelyen én alszom, és ki ült azon a széken, amelyen most én ülök. Azt sem tudom, mit gondolt, miről álmodott az az ember előttem, milyen vallású és nemzetiségű volt, csak azt tudom, hogy a kanapé valami idegen és mégis ismert hangon recseg, ha ráfek­281

Next

/
Oldalképek
Tartalom