Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

hogyan hajtsa végre szándékát? A kérdés rideg és szigorú volt, akárcsak egy matematikai feladat. Ha ő eltökélte is magában, hogy nem ismeri fel, még mindig fennállt az a lehetőség, hogy Richter üdvözli, sőt az is lehet, hogy megszólítja. Hideg verejték lepte el a testét a rohanó kocsiban. Élénken elképzelte, hogy Richter bácsi, amint meglátja, mosolyogva feléje közeledik. Igaz ugyan, hogy akkor bezárta előle az ajtót, de a szívélyes köszönő viszony továbbra is változatlanul fennállt köztük, sőt nemegyszer úgy érezte, mintha bocsánatot kérne akkori viselkedéséért. Ki tudja, talán éppen most, az állomáson találja majd alkalmasnak a helyzetet, hogy megmagyarázza, miért tette. E néma és kegyetlen vívódás közepette érezte Dávid első ízben, hogy megszűnt gyerek lenni, gondjai egy felnőtt ember felelősségteljes gondjai, megérezte, hogy mit jelent a politika, amely a hekusok karját taglóvá változtatta, de ugyanakkor Richter arcát vonzó és bölcs mosollyal vonta be. Megsejtette azt is, hogy közvetlen közelébe került most annak az izgalmas titoknak, amely azokat a munkásokat kísérte, akik az esti órákban némán íelsurrantak Richterékhez. Amikor az állomásra értek, Dávid eltökélte, hogy a két tagbaszakadt hekus közt marad. így Richter biztosan rájön, hogy mi járatban vannak, hisz pofájukon úgy látni a szándékukat, akárcsak a kirakatban az egész bolt tartalmát. Ez a terve azonban nem sikerült. A hekusok nyilván jól ismerték magukat, ezért előre küldték, ők pedig pár lépésnyi távolságban követték, és szemmel tartották. A tehetetlenség egyre kínzóbb rémülettel töltötte el, teste minden izma és idege úgy megfeszült, mintha láthatatlan ellenséggel kellett volna élethalálharcot vívnia. Nem mert egy szabad, fölösleges mozdulatot tenni, félt, hogy esetleg ez is elárulja gondolatait, azt a feszültséget, amelytől képtelen szabadulni, akár valami bűntudattól. Két vézna karja mozdulatlanul lógott lefelé, tétova léptekkel ment, mintha valami külső erő lökné előre a lábait. A legrosszabb az volt, hogy amint átlépte a zsúfolt vá263