Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
A házmesterné pimasz tanácsát látszólagos közönnyel hallgatta, holott a hideg rázta. Legszívesebben Richter után futott volna az állomásra, de uralkodott magán, s miközben a követ rugdosta, nagyokat szipogott, mintha a világon ez lenne most a legfontosabb, holott terve az volt, hogy megelőzze a hekusokat. Észrevétlenül ki akart surranni az udvarból, és minden erejével a villamos felé rohanni... Sajnos erre már nem került sor. A házmesterné keresztülhúzta számítását. A hekusok ugyanis tanácstalanok voltak. Azt mondták, hiába mennének az állomásra, ha személyesen nem ismerik azt a pimasz kommunistát. A furfangos házmesterné azonban nem jött zavarba, mosolyogva Dávidra mutatott, hogy vigyék ki magukkal az állomásra, ő majd megmutatja, melyik a Richter bácsi. A hekusok kaptak az ötletes tanácson, se szó, se beszéd, megragadták rémülettől megmerevedett karját, és becipelték az udvar előtt álló kocsijukba. Ezt az utazást, közrefogva a két hekustól a kocsiban, sosem felejtette el. Életében akkor ült először kényelmes személyautóban, és noha mindig szeretett volna ilyen kocsiban száguldozni, most a pokol kínjait szenvedte, és úgy érezte, hogy hozzá hasonló boldogtalan fiú még nem élt ezen a világon. Mintha örök sötétség borult volna a szemére, nem látta az elsurranó házakat és utcákat, megfeledkezett apjáról, anyjáról, csak a két hekust érezte maga mellett, akik ellopták tőle a fényt, a levegőt, és oly mély verembe taszították, ahol csak sötétség és csúszó-mászó férgek uralkodnak. A bibliai József lehetett ilyen helyzetben, amikor fivérei a verembe dobták az álmai miatt. Ki tudja, vajon ő is nem ezért került-e ebbe a helyzetbe? Neki is vannak álmai... De most mintha egyszerre eltűntek volna. Egyetlen gondolat foglalkoztatta csupán, miként játssza ki a hekusok éberségét. Eltökélt szándéka volt, ha törik, ha szakad, ha belepusztul is, akkor sem juttatja Richter bácsit a hekusok kezére. Hisz a maga sírját ásná, ha ezt tenné. Ellentmondana mindannak, amit Chirától tanult az iskolában, annak, amire apja, anyja nevelte. De 262