Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

termése sokkal dúsabb és ékesebb lett, belátta, hogy ezek a délelőtt és délután szertartásosan lezajló kíméletlen verekedések a dallamoknak komoly tápanyagot adnak, és éppen az állandó félreértések izgalmai telítik ragyogó színekkel, és csiszolják a nemes dallam érzékeny, utolérhetetlenül finom hangjait. Az igazi meghittség és bizalom légköre azonban csak a Ventur utcai eset után alakult ki közte és a madarak között. Áprilisban és május első felében legfeljebb az udvarra járt ki, és csak ünnepnapon látta az utcát, amikor apja kíséretében a templomba ment. De itt is, a templom hűvös szentélyében egykorú pajtásaival csak a kanárimadarakról beszélt. Ez persze nem ment minden átmenet nélkül, viszont gondja volt rá, hogy a beszéd fonalát ő irányítsa. Beszélt a madarak színes tolláról, amely gyakran sárgásán fénylik, mintha eleven tócsája lenne az aranyos napsugaraknak. Felhős napokon színük megváltozik, zöldes árnyalatot kapnak, és olyanok, mint az éretlen barack. Az éretlen barack nagyon keserű. Egyszer nagyon régen, amikor a fasiszta kölykök még nem voltak sem kölykök, sem fasiszták, tolvaj módjára leszakított a szomszéd fájáról egy ilyen barackot és beleharapott. Jaj, nagyon keserű volt, de az a keserűség semmi sem volt ahhoz képest, amit most érez. Valahogy az egész világ a házakkal, az udvarokkal, szabad terekkel, gyümölcsfákkal, a Várral meg a távoli szülővárosa Hradekjával együtt nagyon íkeserű. Egyáltalán minden, amihez hozzányúl, nyomban keserűvé válik, mintha az egész föld és minden, ami rajta van, sőt még a friss májusi levegő is halálos keserűséget árasztana. A szabad, érintetlen magas ég is a hunyorgó csillagokkal olyan, mintha az Üristen bérbe adta volna az egész világot a fasisztáknak. Mi célja volt ezzel az Úristennek, azt nem tudja... Sajnos, pajtásai sem tudták. De tény, a közeledő sovány esztendő vihara már kergeti, hajszolja ... és még álmaiban is a zengő madaraihoz, Lórihoz meg Flórihoz menekül, a rácsos kalitkához, a béke e területéhez, mely annyira a szívéhez nőtt, hogy varázskört vonhatott köréje, és kizárta onnan a fasiszta hangok gyilkos zsivaját. 257