Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Ezt a hangot, mely leginkább Jób kétségbeesett panaszaira emlékeztetett, csak pajtásai körében használta, és természetesen a templomban, amikor felolvasták a szent tóra szövegét, és zavartalanul lehetett halkan beszélgetni. A felnőttekkel szemben azonban továbbra is nyugodt, előzékeny és udvarias maradt. Csakis ennek az előzékenységnek köszönhette, hogy közelebbről megismerte Richter Frigyes bácsit, a szabómestert, aki szomszédjuk volt, de szülei alig tartottak fenn vele kapcsolatot. Köszöntötték ugyan egymást, de a köszönés hűvös volt, és nem lépte túl a szomszédság kötelező udvariasságát. Ehhez a viselkedéshez igazodott Dávid is 1941 májusáig, amikor döntő változás ment végbe benne. XIV Először is észrevette, hogy Richter, noha német, igen szívesen fogadja köszönését. Az sem kerülte el figyelmét, hogy sok idegen ember jár hozzá, főleg munkások, olajtól foltos, kék munkaruhában, és Richterhez hasonlóan, ők is szívesen válaszolnak köszönésére. Magányában, amikor könyvein kívül egyedüli barátja az anyja volt, jólesett neki ez a megbecsülés, amely idegen emberekből áradt feléje. Egyenesen leste már az alkalmat, hogy összetalálkozzék a szomszéddal, és méltóképp üdvözölhesse. így történt aztán, hogy egy napon, amikor a verandán ült nyitott könyvvel a kezében, és Richterné megkérdezte tőle, hogy mit olvas, boldogan megmutatta neki a könyvet, ebből aztán hosszabb beszélgetés alakult ki, és a vége az lett, hogy az asszony behívta a lakásukba, és rendelkezésére bocsátotta könyvtárukat. Dávid valóságos kincseket fedezett fel Richterék könyvtárában: magyar és német klasszikusok sorakoztak itt egymás mellett, békés rendben egy gyönyörű könyvszekrényben. Ez volt az első bútordarab, amiért igazán lelkesedni tudott. Testvérei műhelyében látott már hasonló modern könyvszekrényt, de bármilyen szép volt ott a gyaluforgá258