Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

— Elmegyünk innen lakni. — Hová, Dávid? — kérdezte Chira meglepetten. Ekkor elmondta apja és az egész család aggodalmait. Chira komoran hallgatott, egyetlen szóval sem szakította félbe, csak amikor szóba hozta a vesszők szemléltető példáját, ragyogott fel a szemében az a bölcs, ezüstös fény, amelyet oly jól ismert, és amely mindig vigaszt jelentett számára. — Kedves fiam — mondta neki ekkor Chira, miközben tiszta, illatos zsebkendőjével párszor végigtörülte ezüstösen csillogó bajuszát. Többnyire ezzel a mozdulattal leplezte a meghatottsággal járó zavarát. — Az a példa most is érvényes, és nem sajnálom, hogy mindig a jó ügy érdekében való összefogásra tanítottalak benneteket. E szomorú és fájdalmas helyzetben annyit mondhatok neked, örömet szereztél nekem azzal, hogy erre a példára emlékeztél. Ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el hitedet az emberségben és az emberiségben. Tudom, hogy ez segítségedre lesz életed további útján. Még nagyon fiatal vagy, de látom, fiatalságod egészséges alapokon nyugszik. Nem tudom, lesz-e módod a következő esztendőkben tovább tanulni, de arra mindenképp kérlek, hogy ne hanyagold el a könyveket. Olvass szorgalmasan, az emberekkel szemben légy udvarias és fegyelmezett, bízzál bennük, és meglátod, mindig megtalálod köztük azokat, akik barátaid lesznek és segíteni fognak. Ami pedig édesapádat illeti, becsületes embernek ismerem, ha nézeteink sok esetben nem egyeznek is. Ezért csak azt tanácsolhatom, engedelmeskedj neki, hogy szándéka, terve győzedelmeskedjen. A segítség, amit nyújtasz neki, jelenti az összefogást, amelyre tanítottalak. Most pedig adok neked egy címet. Fiam egykori barátjához, Karasz Jánhoz küldelek, akkor keresd fel, ha nagy szükséged lesz valakire. Szlovák ember, én nem ismerem eléggé, mert mindössze kétszer beszéltem vele az életemben, de fiam legjobb barátja volt, és ez azt jelenti, hogy bizalommal fordulhatsz hozzá. Ha pedig rám hivatkozol, akkor egész biztos, hogy segíteni fog. Ne félj, ne veszítsd el egy pillanatra sem a hitedet... Harcolj bátran az igazságért, 244