Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

hallani sem akar. Vétkesnek, bűnnek, Isten elleni lázadásnak tartja az ilyen beavatkozást. Szomorúan nézi a gyerekhadat, amint mohón tömik magúkba a galuskát, mintha napok óta nem ettek volna. A Palinak, annak minden kevés, hála istennek, alig kezdte meg, máris kiürítette a tányért. Ucunak egész zsíros lett az arca a nagy igyekvéstől, csak a kis Éva csipeget, mint egy beteg veréb. Milyen nyugtalan teremtés ez a kislány. Mindig fülel és hallgat. Alig lehet őt szólásra bírni. Járkál, mint egy felnőtt, néz, kutat, ráncolja homlokát, mintha komoly gondjai lennének. És Ida? ... Milyen vézna és vérszegény. Egyetlen szabad pillanata sincs. Most is a Marcit eteti gonddal és türelemmel, mint egy kismama, ebédje érintetlenül áll az asztalon. Istenem, mi lesz ebből? ... Szerencse még, hogy jött ez a lány, mintha az égből pottyant volna. Jóravaló teremtésnek látszik, csak el ne csalják, beszélni kéne vele, hogy otthonosabban érezze magát. — No, Emma, hogy érzed magad? Emma elpirult, a kérdés szokatlan volt és merőben idegen. Eddig még senki hasonlót nem kérdezett tőle. Eddig ez senkinek nem volt fontos. Nem válaszol, mit is mondhatna? ... Az asszonyra néz, kék szeme nyíltan és tisztán ragyog, de gyorsan és zavartan elfordítja tekintetét, és az asztalról leszedi a piszkos edényt. Friedné újra Fodornéra gondol, szavai állandóan visszatérnek, de nem tud határozni. Képtelen rászánni magát a végzetes lépésre, amely ellenkezik eddigi elveivel, életfelfogásával. És mégis, Friedné még aznap kórházba került, és alávetette magát a műtétnek férje tudta és beleegyezése nélkül. Az egész véletlenen múlott, és a véletlen Elekné szomszédasszony képében jelentkezett. Elekné mindjárt ebéd után látogatta meg, köténye alatt egy befőttesüveggel. Friedné a meglepetéstől nem tudott szóhoz jutni, arra ugyanis még nem volt példa, hogy Elekné hozzon valamit. Sőt, állandóan vinni szokott. Friedné kényszeredetten mosolygott, a .befőtt-mögött.valami rosszat sejtett, .és miután udvariasan 22