Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

székkel kínálta, riadtan nézett körül, mint aki segítséget keres. Friedné gyanúja nem volt alaptalan. A befőttnek, amint később kiderült, meglett volna az ára, de Friedné ez egyszer nem engedett. Először az életben felháborodva azt mondta valakinek, hogy „nem". Elekné kívánságát megtagadni nagy feladat lehetett Friedné számára, aki pontosan ismerte az asszony haragját, dühét és gonosz szokásait. Elekné ritkán mondott jót vala­kiről, de ha rosszat mondott, azt annyi ötlettel, színnel ke­verte, hogy senki sem felejtette el. Az asszonyok féltek tőle az egész környéken. Eleknének erre szüksége volt, ravasz asszony létére az volt az álláspontja, hogy neki kell tá­madnia, még mielőtt valakinek eszébe jutna, hogy őt támad­ja. Harmincéves lánya — akit nem tudott férjhez adni — marta, rágta, mint egy fekély, sem éjjele, sem nappala nem volt, nyugtalanul szaladgált falvakba, városokba, hogy fér­jet találjon Lenkéje számára. Néha már ott tartott, hogy nyélbe üti az eljegyzést, már sütött, főzött, már újságolta boldog-boldogtalannak, hogy lánya szerencsés partit csinál, mikor a fiatalembernek az utolsó percben nyoma veszett. Persze senki sem mert egy szót szólni, senki nem mert érdeklődni, ám titokban mindenki röhögött rajta. Elekné természetesen érezte ezt, kitűnő szeme volt, ezért kellett állandóan mosolyognia, ezért kellett gúnyos és vidám arcát a városban körülhordoznia, mint egy zászlót: hadd pukkad­janak az ellenségei. Most, hogy Lenke lányát kímélje, és hogy az ellenségek pukkadjanak, el akarta csalni Emmát. Tudta, hogy olcsón hozzájuthat. így tulajdonképpen neki szólt ez a látogatás, kémlelődni, kutatni akart, és mint min­dig, most is mosolyogva kezdte: — Hallom — mondta vidáman, miután az asztalra tette a befőttet —, hogy igen rendes új lányt kapott. Farkasné me­sélte nekem: én, tudja, már hetek óta keresek, de ne adj' isten, hogy valami rendesre találjak. Nincs szerencsém, a Lenkém, szegény, sokat kézimunkázik, nem bírja egyedül a munkát, a bejárónő pedig éppen mosás közben hagyott el. Ott ázik a ruhám a teknőben, és nem tudok vele mit kezde­ni. Arra gondoltam, hogy egy délutánra kölcsönadhatná ne­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom