Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Dávid e „hosszú map" jelentőségében nem hitt, a szigorú Jehova létezésében is kételkedett már jó régen, a mai nap mégis a gyónás és a kíméletlen számadás jellegével bírt, anélkül 'hogy erre felkészült volna, anélkül hogy a szertar­tás szabályait betartotta volna. Ha valaki fellapozza az 1944. évi naptárt, megállapíthatja, hogy október 29-e vasárnapra esett. Szép őszi nap volt. Reg­gel nyolckor Dávid már kint járt az utcán, hűvös és enyhe fagytól volt csípős a levegő, de a hideg, tiszta légen már keresztültört a halvány őszi nap melege. Dávid további élete során híven megőrizte ezt a napot, amely gyönyörű vasár­napnak ígérkezett, és szorongó szívébe állandóan, minden különösebb ok nélkül valami vidám, gondtalan derű férkő­zött. Ez a derű a rabok öröméhez volt hasonló, amikor a bűzös, rossz szagú áporodott cellából a körülfalazott fogház­udvarra jutnak, és néma, monoton körsétán magukba szívják a friss, fagytól és fénytől megáldott levegőt. Akkoriban Dávid már nem várt nagy örömöket az élettől — állandó remegésben és rettegésben élt, éberen kellett ügyelnie minden lépésre. Mint szökött fegyenc, félelemmel a szívében járt az utcán. Csak egy gyermek mutasson rá va­lamelyik fasiszta előtt, hogy ez itt zsidó, és máris vége van, élete összeomlik, mint a kártyavár. Dávid sohasem felejtette el, hogy Hanzi, volt házmesterük fia egyszer, amikor az ut­cán találkoztak, száz koronát követelt tőle. „Ha nem adsz — acsarkodott —, elvitetlek a táborba". Száz koronája nem volt, de szerencsére tudta, hogy Hanzi bélyeggyűjtő, így le­fegyverezte egy tízkoronás bélyeggel... Mindez az utcán, fényes nappal zajlott le, és az igazi izga­lom, a halálszagú rettegés csak később tört ki rajta. Egyet­len elégtétele az volt, hogy a ritka, tízkoronás bélyeg „Slovenský štát" lenyomata hamis, és egy fillért sem ér. Hanzi azóta bizonyosan rájött a bélyeg értékére, és Dávid nemegyszer gondolt már arra, mi lesz, ha újra találkozik vele. De hát a ilyesmivel számolnia kellett, mert nemcsak egy Hanzi élt a világon. .. Ezenkívül a veszélyt nem is Hanzi jelentette, akit végül is le lehet kenyerezni. Az igazi veszélyt azok az ostoba felnőttek jelentették, akik még most 194

Next

/
Oldalképek
Tartalom