Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
is bíztak a fasizmus győzelmében, és szenvedélyesen gyűlölték nemcsak a zsidókat, de mindenkit, aki a haladásért, fejlődésért síkraszállt. Ezért élt Dávid mint egy gyilkos, bujkált és kerülte az embereket. Otthon, az albérleti szobában nem maradhatott, nehogy háziasszonyának feltűnjön visszavonult életmódja. Ezenfelül lakótársa is volt, egy fiatal hivatalnok, és attól kellett tartania, hogy talán közös ismerősük van, aki ha egyszer látogatóba jön és ráismer. .. hosszú évek fáradságos, körültekintő munkája egyetlen perc alatt a semmibe hull. Ezek a félelmek, apró, óvatos rendszabályok kuszán és zavarosan át- és átszőtték élete minden óráját és percét, komoly fegyelemre intették, és óvatosságra késztették. Noha még nagyon fiatal volt, felelősségérzete egy családapa meggondoltságával vetekedett, mert nemcsak róla volt szó, hanem anyja, lánytestvérei és bátyja családjának az életéről is. Ő volt az egyedüli, aki szabadon mert mozogni az utcán, és kapcsolatai révén elintézhetett egyet-mást. Mert Dávidnak kapcsolatai is voltak, ismert szlovákokat és magyarokat, és németeket is, akik kéréseit teljesítették. Jóakaratukat, barátságukat pusztán szerény, értelmes és nyílt magatartásával szerezte meg. Volt a városban például két szabómester, akik a legnehezebb napokban is segítségére siettek. Nekik köszönhette, hogy az ipartestület kiadta a segédlevelét még mielőtt tanoncéveit befejezte volna. A két mester jól tudta, hogy álnéven él, de ezzel nem törődtek, tekintélyüket és minden összeköttetésüket latba vetették, hogy a segédlevelet közvetlenül a megszállás után megkaphassa. Ez az irat sokat segített rajta, egyrészt eredeti, hamisítatlan okmány volt, másrészt lehetővé tette számára, hogy munkát vállaljon olyan műhelyekben, ahol a szabósegédek nem kerülnek a vevők szeme elé. Dávid tapasztalatból tudta, hogy ez milyen fontos. Néhány nappal ezelőtt, mindjárt segéddé avatása után, munkát vállalt egy műhelyben, ahol nem volt külön próbaszoba. Ennek az lett a következménye, hogy szülővárosából egy kereskedő, aki mesterénél ruhát csináltatott, ráismert. A kereskedőben 195