Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

T Ezerkilencszôznegyvennégy október 29-én Keller Dávid tizennyolc éves volt. Kelleréknél születésnapot sosem ünnepeltek, ez a nap mégis örökre az emlékezetébe vésődött. Döntő, nevezetes nap lett az életében, és hasonlított ama hosszú napokhoz, amikor minden hivő alázattal meggyónja bűneit, és tiszta szívvel kegyelemért esdekel. A jámbor zsidó, aki tisztában van a „hosszú nap" jelentőségével, gondosan tisztára mossa testét, előírt szertartásossággal háromszor a víz alá bukik, hogy teste is tiszta legyen, mielőtt átlépi a templom küszöbét. A test tisztasága megköveteli a belső testrészek tisztaságát is, ezért huszonnégy óra hosszat nem vesz magához ételt, ezt az időt éjjel és nappal a templomban tölti, mély bűnbánattal, az áhítat tisztaságával és bensőséges őszinteséggel meggyónja bűneit, szennyes szándékait, titkos és gonosz cselekedeteit, mert bizony nemcsak a testnek, hanem a léleknek is vannak bűzlő ráncai. Így tárja fel tisztátalan, esendő lelkét a mindenható Jehova előtt, aki nem ismer titkot, mert mindent lát és hall, és elvárja híveitől, hogy mélységes tisztelettel és makulátlan bűntudattal járuljanak elébe. Ezen a napon nem védheti az embert sem jámbor ősz hajú pap, sem szülő, sem testvér, mert az ember szülőanyja is önmaga vétkeit siratja bűnbánóan, tehát mindenki önmagáért és mindenkiért, az egyenlőség elve és szigorú törvénye alapján, esdekel alázattal kegyelemért. Minden hivő tudja, hogy az ő istene Jehova, az egyetlen uralkodó a földön és az egész világon, aki könyörtelen a bűnösökhöz, és ezért csak a legmélyebb alázattal nyerheti el a bűnbocsánatot. Jehova ezen a „hosszú napon" dönti el, ki marad élve, ki léphet nyugodt lelkiismerettel az eleven folyó túlsó partjára, és az erőszakos halál minden fajtáját is meghatározza. 193