Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

ég, kibontott szőke, göndörített haja verejtékes homlokához tapadt, szeme zavarosan a sárban kutatott, mintha keresne ott valamit. És nem volt benne többé fájdalom; sem harag, sem gyűlölet nem kínozta többé, fekete, vétkes rémületté változott a szerelme, és ami ezután történt, már oly természetes volt, mint aki meghal, ha szíven szúrják. Lekúszott a folyó meredek partján, vigyázva feltűrte térdig a szoknyáját, és a jéghideg zavaros vízbe lépett. Egyre mélyebbre és mélyebbre jutott, rémülettel nézte a víz felszínét, mintha régi napfényes képmását kereste volna benne. De ez a víz más volt, piszkosan és haragosan zúgott, mintha Katka hangját hallaná ... Hirtelen eleresztette a szoknyáját, és ujjaival betömte a füleit. Az örvénylő víz elkapta, és sodorni kezdte beljebb, beljebb. Egy pillanatra még mintha fákra, virágokra emlékezett volna. Mintha egyszer régen egy színes kastélyt látott volna táncoló virágkoszorúkkal... majd ezt is elsodorta a víz, s szíve utolsó dobbanásával, kék szemének tiszta fényével együtt hirtelen jéggé fagyott benne az Isten. És ugyanakkor, amikor Emma rémülete a sodró, piszkos vízben oldódott fel, Zelma Idával Friedné konyhájában ült, és arról beszélt, hogy vannak végzetszerűségek az ember életében, és azokat senki sem kerülheti el. Ida gondolatban mosolygott, tudta, hogy a keserűség beszél Zelmából, mert pénzét elvesztette a bankban, és nem utazhat el. Nem, Ida nem hitt a végzetszerűségben, az embernek akarnia kell. Ha valaki elég kegyetlen tud lenni, gazdag is lehet. Ö nem kíván sem gazdag, sem szegény lenni, ő vendég ezen a földön, és elmegy, amikor akar. Lángnénak kegyetlenül fájt a feje, egy pillanatra mintha még felvillant volna benne az a gondolat, hogy saját pénzéből fizeti meg Emma elveszett pénzét, de elsiklott felette, és két pyramidont vett be egyszerre. Ez a nap kicsit sok volt megviselt idegeinek. Mégis illene az urával beszélni Emma dolgáról. Mindez azonban nem sürgős. Fodorné a sötétben ült Linával, és arra oktatta, hogyan bánjon éjjel Józsival, ha nem megy másképp, erőszakolja ki. Lina némán nemet intett, de Fodorné nem látta, és tovább beszélt. 187