Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Elekné újra a kezét tördelte, és panaszkodott a szomorú, gyászba borult Friednének, hogy ő milyen szerencsétlen, hogy hozzá hasonló teremtés nincs is a világon. Friedné hallgatott, a kórházi számlára gondolt, amit ma kézbesítettek neki. Katka részegen térdelt a hídnál, Szent János szobra előtt, és dadogva imádkozott. Hátul az udvar elhanyagolt kertjében egy orgonabokor ágán rügy pattant, és az ősz hajú, komoly arcú pap arra gondolt, hogy ez évben okvetlen tataroztatni kell a templomot. Jövő héten ki is hirdeti a híveknek. Csak az kár, hogy a gazdag Bulláné támogatását végleg elvesztette a tegnapi botrány miatt. Margit az elegáns szalonban ült, és fegyelmezetten beszélgetett egy iskolatársnőjével, de kezében idegesen gyűrögette a selyem zsebkendőjét. Minden csöngetésre összerezzent: az ő lépteit leste. De nem jött. Az egyetlen ember, aki komolyan Emmára gondolt, Vigdi volt, a női szabó, aki áthajolt a híd korlátján, és leste a sötétben morajló vizet. Valami idehajtotta. Egy órája várt már, végre észrevette, hogy valamit visz a víz. Azonnal jelentette a rendőrségen, mint egy lelkiismeretes tanú, aki a tiszta igazat vallja. 188