Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

— A lány itt marad, érti? — közeledett az igazgató felé. — Maga rabló, bitang, hát azt hiszi, hogy simán fogja megúszni ezt az ocsmányságot? Hát azt hiszi maga, hogy az egész város csak azért él és dolgozik, hogy a maga bendőjét tömje? De késő volt már, a kiváló szolga nagyszerűen felelt meg hivatásának, még mielőtt valaki segítségére sietett volna Emmának, már kint is találta magát a rácsos ajtónál. Igen, János megbízható ember volt, és ezért később az igazgató űr jóvoltából börtönőri minőségben működött, ugyancsak lelkiismeretesen. Lángnéban megakadt a hang, csikorgó fogakkal elharapta további mondanivalóját, és nézte, nézte ezt a hatalmas, nagy testű, kopasz, emberevő állatot, aki áll előtte, és mosolyog gonoszul, mintha erdőben élne, egyedül, kénye-kedve szerint, távol az emberi igazságszolgáltatástól. Abban a pillanatban megértette a forradalmakat, amikor a tömeg megindul, mint egy fergeteg, és gyökerestül tépi-szaggatja mindazt, amit ezek építettek, és az ő vérükkel emeltek ki a földből. Természetesen ez is csak egy pillanat volt Lángné életében, és csak arra volt jó, hugy később a könyveket tökéletesen értse, ha otthon a kényelmes sezlonon elhelyezkedik. Emma kissé megcsúszott a lépcsőn és elesett, zavarában tisztogatni kezdte a ruháját, majd visszatért előbbi őrhelyére. Már nem várt, csak ott maradt, mint aki nem talál ezen a földön megfelelőbb helyet. A tömeg oszladozott, alig néhányan ténferegtek még az épület körül. Az idő széjjelhullott benne, és emlékezetében a dolgok elhomályosodtak. Ferenc is, mint a léket kapott hajó, egyre mélyebbre, mélyebbre süllyedt. Nehéz lett egyszerre körülötte és benne minden, képtelen volt egy gondolatot végigkövetni, valahogy mindig elsiklott az összekötő fonál, és nem találta meg többé az összefüggést. Valami sokkal fontosabb lépett most előtérbe, és egyre hevesebben vett erőt rajta a rémület, ugyanaz a rémület, amit akkor éjjel a konyhában érzett, amikor Ida a halálról beszélt, és ő hirtelen a kezéhez kapott. Messziről Katkát látta jönni ingadozva, vérpiros arccal. Vigdi újra megszólította, de Emma nem ismerte meg. 185