Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

fi ügyesen, barátságosan akarta elintézni a dolgot, de Emma gyanakodva hallgatta a meglepően lágy szavait. Visszataszítónak találta ezt a hangot. Nem értette, hogy miért van rá szükség? Mit akar még tőle? A férfi hangot váltott. — Szeretsz te engem, Emma? — Nem szeretem az urat. — Akkor miért... ? Emma nem engedte befejezni. — Most már nem tenném. — Figyelj rám, Emma. — Figyelek. — Akarsz sok pénzt keresni? — Akarok. — Akkor menj el a menyasszonyom anyjához, és mondd meg neki, hogy tévedtél. — Nem tehetem, mert az igazat mondtam. — Gondold meg, sok pénzt kereshetnél. — Nekem nem kell az úrtól semmi. — Miután tönkretettél. — Magamat sem kíméltem. — Egyszóval nem? — A férfi meglepetten hallgatta önmagát. Nem hitte volna, hogy ez a lány ilyen kemény dió. így mégsem mehet el innen. Jó lenne most behívni Margitot, talán ő megtalálja a kellő hangot. Emma nézte ráncolódó homlokát, és megszánta. — Most kell mennem? — kérdezte hirtelen. — Most — lélegzett fel a férfi. — Elmegyek. — Köszönöm, Emma. — Magamért teszem, hogy a sötétség tökéletes legyen bennem. — Mindegy, kívánj tőlem valamit. — Azt kívánom, hogy sohase felejtsen el az úr. — Más semmit? — Semmi többet. — Biztos? — Az úr nyugodtan elmehet. 173