Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A menyasszony
mindennek vége. A makulátlan áldozati bárányról kiderült, hogy rühes, hogy nyavalyás. Akkor toppant be Emma, mit sem sejtve a Katkában végbement változásról. Maró méreg és epe volt Katka hangja, amikor megszólalt: — Te szajha, te, a házamban tartottalak, az ágyamban melegítettelek, és te parázna véreddel mindent bemocskoltál. Itt hemperegtél vele, és most téphetem a hajamat, verhetem a mellemet, meg kell döglenem részegen, rongyosan, mint egy disznónak. És én, szerencsétlen, még hinni mertem, hogy te más leszel, hinni mertem, hogy elkerülöd az én végzetemet, hinni mertem, hogy Isten és ember előtt letérdelsz az oltár elé, és megesküszöl, hogy méhedet a gyermekeidnek ajándékozod. Jaj, jaj, átkozottabb leszel te, mint én, mert csúnya és girhes vagy, csak bűnös csontjaid meg parázna véred él benned. Az utcára kerülsz, te, és kerítések alatt a sáncokban fogsz hemperegni minden jöttmenttel, aki rád akad. Sár meg piszok lesz a tested, és rohadni fog rajtad a hús. Kórházakban fogod tölteni a telet, kórházakban, ahol acéltűkkel szurkálják majd a tested. Ez lesz a véged. Olyan menyasszony leszel te, mint én voltam, és olyan lesz a menyegződ, mint az enyém. De nekem legalább eszem volt, engem legalább megfizettek, testemet védte a pénz, és ha volt valami bajom, az orvos urak finoman kezeltek. Igen, nekem megvolt a magamhoz való eszem, én nem féltem senkitől, olyan szemérmetlen voltam, amilyen szemérmetlennek csak kívántak engem az urak a pénzükért. Jó volt nekik, és nekem is jó volt! De te? Azzal a szemérmes hülye pofáddal még a tenyeredet se tudnád kinyújtani, és arról sincs fogalmad, merre van az urak belső zsebe. Akarod talán, hogy megtanítsalak? — Engem maga ne tanítson — válaszolta nyugodtan Emma —, és ne is aggódjon miattam. Nem vagyok a gyermeke, és maga sem az anyám. Ha élni tudtam mostanáig a maga segítsége nélkül, ezentúl is élni fogok. Ne féljen, engem nem kell tanítania. Ha akarja, máris megyek innen. Maga hívott ide, azért vagyok itt. És igenis, menyasszony vagyok. — Ezt mindenki mondhatja. 151
