Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

először ráordít, talán sikerült volna kiverni szegény fejéből ezt az ostoba rögeszmét, mely túlnőtt a megszokott kereteken. Szemrehányást is tesz magának, hogy akkor támogatta, de ki hitte volna, hogy ez a lány az időt arra fogja felhasználni, hogy légből kapott álmait megerősítse, és rögeszméje gyökerei a levegőből fognak táplálkozni. Ki hitte volna? ... Ugyanakkor azonban azt is tudja, hogy milyen jelentősége van minden tettnek, szónak, amikor egy másik ember életébe akarunk beavatkozni. Talán jó is, hogy nem próbálkozott vele. Joga sem lett volna hozzá. Az sem biztos, hogy az ő józan felfogása a helyes. Végeredményben az ember gondolkodását — jóságát csakúgy, mint rosszaságát — a körülmények határozzák meg. Hát el tudja képzelni Emma életét a valóságnak megfelelően? Ha így lenne, akkor nem lepődne meg bizarr ötletein, és zökkenés nélkül követni tudná gondolatát és érzései menetét. Minden ember, úgy látszik, egy kerek, lezárt világ, és tele van titkokkal, rejtélyekkel. Ilyen rejtély előtte Emma élete is; hónapok óta jár hozzá, elbeszélget vele órák hosszat, most mégis úgy érzi, mintha nem ismerné. Érdekli ugyan, hogy mi lesz ennek a vége, mert hiszen egyszer minden megoldódik. Szíve mélyéből a legjobbat kívánja neki, de ebben a kívánságban már észrevétlenül felbukkan a tagadás halvány árnyéka. Igen, annak a tagadásnak, amely látszólag a józansággal rokon, és amely nem vállal semmi közösséget zavaros és bizonytalan helyzetekkel. Este, amikor kifizette és barátságosan elbocsátotta Emmát, már arra gondol, hogy jó lenne más lány után nézni. A gondolat még tétova; ha Emma félne, talán rendbe hozhatna mindent, de Emma végzetét nem gátolhatja meg többé sem Lángné jóakarata, sem érthető aggodalma, mely megtagadja őt, még mielőtt eljutott volna álma beteljesedéséig. Lángné nyugodtan a sezlonra fekszik, és egy nemrég megjelent kitűnő regényt olvas. Már el is felejtette Emmát, arról fogalma sincs, hogy milyen bonyolultak a polgári rend rendes útjai, és nem sejti, hogy akaratlanul is szerepe lesz Emma végzetében. 142