Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

völgyben, a dombok alján egy sötét gyárkémény ágaskodott. Mielőtt átlépte volna a város határát, leszaladt a folyó meredek partján, tisztára mosta arcát, kezét meg a lábát, szoknyáját leoldotta és kiporolta, s mint aki ünneplőbe öltözött, újra megkötötte kenderszínű haján kopott, virágos ikendőjét, kétoldalt még utolsót simított rajta, aztán teljesen készen, nyugodt lelkiismerettel elinduilt a városba. Néma, hűvös utcákon ment keresztül; mint behunyt alvó szemek, olyanok voltak a zárt ablakok, és a szürke, kemény utak, mintha előre futottak volna szétvinni a hírt, hogy ő megérkezett. Hirtelen szorongó, kellemetlen érzés fogta el, talán a körülnyesett városi fáktól félt, melyek idegenül és ellenszenvesen sorakoztak megmért, egyforma távolságban egymástól, Emma úgy érezte, hogy nincs gyökerük, levelük halványzölden, betegen és porosan virított. Fáradt lett. Feje szédült, és oly tétován nézett körül, mint aki eltévedt. A házak keményen és elzártan, mozdulatlanul és részvétlenül álltak szorosan egymás mellett, mintha összefogtak és megállapodtak volna abban, hogy őt nem eresztik be. És ezekben a kétségbeesett pillanatokban riadt szeme egy piszkos, lompos kutyát pillantott meg. A kutya egyenesen feléje tartott, ő megvárta, és oly természetesen fogadta, mint régi ismerősét. Megsimogatta kiálló kopasz fülét, és a kutya engedelmesen lehajtotta bánatos fejét. Emma mosolygott, halkan suttogva azt mondta neki: Virsli. Olyan volt ez a szó, mint egy vallomás, egy ajándék, és a ikutya el is fogadta. Áhítattal nézte kopott új gazdáját, lompos farkát vidáman, udvariasan csóválgatta. Tanácstalanul, de bizalommal néztek egymásra, és mintha végleg megértették volna egymást, egyszerre, ugyanabban a pillanatban léptek ki... Amikor a hídhoz értek, Emma a korláthoz sietett, szíve úgy dobogott az örömtől, amikor a folyót meglátta, mintha egy rég nem látott kedves rokont üdvözölne. Mosolygott, és <a tiszta, eleven víz pirosló hajnali fénnyel visszamosolygok, ott látta benne az arcát, reszkető, gyönge fényözönnel borítottan. 10